Hagyjam figyelmen kívül vagy tennem kellene valamit?
31 éves nő vagyok, van egy 10 és egy 18 évvel idősebb bátyám. Az idősebb bátyámnak van két fia és egy lánya. A kisebbik bátyámnak is van egy fia, nekem még nincs gyerekem. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Sokat is járunk egymáshoz. Az unokaöcséimmel és unokahugommal is jó a kapcsolat, de 1 évvel ezelőtt a bátyám kisebbik fia elkezdett furcsán viselkedni, most 13 éves.
Kisgyerekként eléggé visszahúzódó volt és kedves, sokat ölelgetett mindig, a vállamra hajtotta a fejét stb. Így ment ez mindig, de 1 éve elkezdett a gyerek túlságosan is közeledni. Folyamatosan azt érzékelem rajta, hogy megakarja érinteni a mellemet meg ahogy hozzám ér/akar érni az mind furcsa. Ilyenkor igazából csak úgy ott hagyom, nem tudok a gyerekkel kettesben maradni, mert mindig valamit akar. Eleinte próbáltam nem foglalkozni ezzel, arra gondoltam valószínűleg én értem félre, engem ez nagyon megviselt és nem tudtam/tudom, hogy hogyan kellene rá reagálnom. A többi gyerekkel normális kapcsolatom van, soha nem viselkedtek a normálistól eltérően. Az is nagyon rossz, hogy ezt magamban tartom és senkivel nem tudom megbeszélni vagy tanácsot kérni, hogy mitévő legyek. Teljesen szerencsétlennek érzem magam, hogy 31 évesen nem tudok kezelni egy ilyen helyzetet. De nekem ezek a fiúk meg a lány is több unokaöccsnél/unokahugnál, mintha a kistestvéreim lennének, ezért is esek teljesen pánikba. Szeretném, ha ez nem az lenne, de tudom, hogy az.
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
A mai 13 évesek - nemtől függetlenül - sokkal jobban tisztában vannak a nemiséggel és annak esetleges korlátaival, mint sok felnőtt.
Hacsak a gyerek nem szellemi fogyatékos, akkor ő is.
Két eset lehetséges, vagy túl korán, túl sok pornót nézett, (nagynénist is), vagy alapban van valamilyen mentális zavara.
Ez mindenképpen nem olyan probléma, amit az asztal alá lehet söpörni, mert a kamaszkori élmények megszabhatják valakinek az egész életét.
Te ismered Kérdező a szülők intelligenciáját és EQ szintjét, de ez elsősorban rájuk tartozik, az ő dolguk a gyerekkel beszélni, vagy szakember segítségét kérni!
Te mindenesetre kerüld a gyerekkel az egyedüllétet és mindenképpen beszélj a szülőkkel!
#29
Netán te pszichológus vagy? Vagy mit végeztél, hogy ennyire biztos vagy benne, hogy a családom miatt van? Azzal nem szállok vitába, hogy nem tudom jól kezelni a helyzetet, de például édesanyám, édesapám egyáltalán nem ilyenek. És engem csak az háborít fel, hogy anélkül, hogy bármit tudnál rólam ezen kívül vagy a családomról, felállítottál egy komplett diagnózist, amihez még a szakembereknek is több információra van szüksége.
#31
Köszönöm
#35
Alapban teljesen igazad van, mert eleve nem úgy közeledünk egy lányhoz, hogy elkezdjük taperolni. Vannak fokozatok, amiket illik betartani minden normális kapcsolat kialakulásához.
Csakhogy itt a legnagyobb probléma, hogy a gyerek fejében rendbe kellene tenni a szoros vérrokonság és szexualitás kérdését, ami valahol megborult nála, vagy ki sem alakult.
Ha ez MOST nincs kulturált és megnyugtató módon tudatosítva vele és időben "átkapcsolva", akkor az ilyenekből lesznek a saját testvérüket, vagy gyerekeiket molesztáló felnőttek.
#31: nekem is hasonlók jutottak eszembe!
Mentális zavar esetén lehet ilyen gátlástalanság, ill. egészséges nevelési és viselkedési "fékek" hiánya.
valami nem stimmel a gyerekkel, az tuti!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!