Hogy lépjek túl rajta, hogy a születésnapom nem rólam szólt, hanem a kedves családom által kavart perpatvarról?

Jó indult az egész, de aztán az ünneplés helyett a rokonok elkeztek a pletykálásra figyelni. Elkezdték szapulni, lesajnálni a nővéremet, mert 39 éves és egyedülálló, hogy elrontotta az életét és társai. Ő pedig ekkor már jól állt alkohol terén, és elkezdte mondogatni a női lakótársának, hogy akkor csókolja már meg szánalomból legalább ő. Meg hogy miért nem próbálták már ki előbb egymással. Mire a nő azt mondta még iszik rá egy kicsit majd meglátja. A nővérem hisztizve magyarázta, hogy de tényleg smároljanak már, nagybátyámék, nagyszüleim kiakadtak rajta, anyám elkezte őket kiosztani, hogy miért nem hagyják békén a nővéremet, apám anyámnak magyarázott, hogy minek iszik annyit a nővérem, miért nem szólt rá...

Teljesen katasztrófába fordult az egész, és engem kb.mindenki le💩t, és azt is hogy most erről lesz emlékezetes a születésnapom. Mikor a vendégek elmentek, én még akkor is hallgathattam anya és apa veszekedését, ahelyett elnézést kértek volna vagy valami. A rokonságból sem kért senki elnézést tőlem.