Mást is fogott már el rossz érzés miután összeül a rokonság?
Nem a saját rokonaimról van szó egyébként, hanem a férjeméről.
Ő is ugyanerről a rossz érzésről beszélt nekem tegnap, miután anyósom vasárnapi ebédet tartott a családnak.
Páromnak van egy fiútestvére, neki pedig egy családja. (Terhes feleség, lassan 2 éves kislánnnyal)
Nekünk a férjemmel van egy négyéves kislányunk.
Igazából az egész nagyon nyomasztó, sógornőmmel próbálnék beszélgetni vagy anyósommal, kérdezgetem mindenről szinte, hogy ha már összeültünk beszèlgessünk is.. én kérdezek, válaszolnak és kb annyiban ki is merülne, mert ők viszont nem érdeklődnek sem rólam, sem a kislányunkról.
El sem tudom képzelni, mert idegen emberek hamarabb érdeklődnek, hogy pl milyen a munkahelyen vagy milyen a kislányunknak az ovi vagy nemsoká műteni fogják és arról sem kérdeztek semmit, vagy milyen az új házban lakni (ugyanis nemrég költöztünk) de semmi.
Egyszerűen semmi.
Jó persze, köze lehet a stresszhez is, ugyanis 250nm házukat fenntartani nem lesz egyszerű ilyen árak mellett, de ezt akkor sem tudom befogadni.
Férjemet viszont előreszeretettel hívják oda dolgozni menni az ő házukhoz felújításhoz, úgy hogy ők semmit sem segítettek nekünk viszont.
Borzasztó rossz érzéssel töltenek el az ilyen összejövetelek, szinte leszívjàk az energiám.
Mondjátok hogy ennél vannak rosszabbak is, vagy hasonló cipőben jártok mert amúgy nagyon nehéz elfogadnom őket…
28/N
válasza:Lehet, nem olyan beszédes típusok. A férjem rokonságában a témákról én a falra mászok. Utálom a politikát, utálom a csinált problémáikat. Minimálisan kérdezek, mert inkább nem akarom fenntartani a társalgást.
Szóval lehet jobb lenne valami semleges témát felhoznod, nem a mindennapi gondokat...
( Amúgy ezt én is utalom hallgatni, hogy milyen nehéz kifűteni a 240 nm-t!!! Anyosomek is ketten laknak ekkora házban, és van nekik egy tanácsom :D)
Alapvetően beszédes típusok,csak ahogy észrevettem velünk nem szeretnek társalogni.
Egyébként nem értem miért, mert nem bántottuk őket egy rossz szóval sem.
Családcentrikus vagyok, férjem barátaival is jól kijövök szóval nem hiszem, hogy annyira unszimpatikus lennék…
válasza:Engem se nagyon kérdezget a rokonság, de a tapasztalatom alapján jobb is, ha nem kérdeznek semmit.
A férjed más tészta, mert ő talán amúgy is szívesen segít, illetve megcsillogtathatja a tudását.
válasza:Hát akkor lehet, hogy nincs meg az összhang. :/ Nekem is van sok olyan rokonom, akivel csak úgy elilledelmeskedünk, de tulajdonképpen ha nem lennénk rokonok, nem igazán barátkoznánk. Más az értékrend, más a habitus, amiről az egyik beszélne, az a másiknak érdektelen, vagy épp túl szorongató. Sokszor valójában keveset tudnak egymásról, mégis közvetlenkedni kell...
Én ezért már felvetettem a tarsasozast, közös tevékenységeket (együtt elsétalni valahova), mert amúgy az az egészben a borzasztó, hogy akkor szokott eljönni a patthelyzet, miután éves után mindenki csak ül egy bezárt helyen és nincs mit csinálni, és jön az erőltetett beszélgetés. Esetleg kerti sutogetést lehet tartani most nyáron, mert akkor jobban el lehet oszolni.
Nálunk a sétálás bejött. (1-es voltam)
válasza:Ahogy olvasgatom az itteni kérdéseket, rengeteg rosszindulatú alak van itt, aki itt éli ki magát ezekszerint…
Ez az oldal is kezd nagyon gyenge lenni
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!