Más is érezte már ezt?
mindig azt érzem ha átmegyek tesómhoz pl hogy zavarok
konkrétan félek leülni enni, megkérdezem azt is ihatok-e ebből, vécére is félek elmenni, nem akarok útban lenni stb
ebben az évben nagynénémhez utazok ki látogatóba Angliába és már előre félek, stresszelek mert nehezen oldódok fel és csendes vagyok, az unokatesóimmal eléggé eltávolódtunk, gyerekként jobb volt a viszonyunk és szeretném ha újra olyan lenne, de már parázok, hogy nem lesz miről beszélnünk, hogy mi van ha zavarok, láb alatt leszek csak ilyenek
nagynéném már elmondta ezerszer, hogy szeretnek engem és nem zavarok, de ez az érzés nem akar elmúlni
sokszor nem is írok nrki mert mi van ha zavarom
szeretné ha kiköltöznék hozzájuk mert egyedül élek, anyu nem foglalkozik velem, apukám nincsen, akarom is meg nem is bár nem tudom ki tudnék-e végleg menni a brexit miatt
bennetek volt már ilyen érzés?
annyira rossz és csak szorongok miatta
Nagyon alacsony lehet az önbizalmad :( vagy valamiféle megfelelési kényszered lehet.
Próbálj arra gondolni, hogy ha zavarnál, nem hívnának oda, ill. nem engednék, hogy odamenj, nem mondanák, hogy ne legyél ilyen feszült. Ők a családod. Szeretnek. Ha zavarni fogod őket valamiben, meg fogják neked mondani. Nyugodtan legyél olyan, mint ha otthon lennél, szerintem. :)
Kedves Kérdező! Én nagyjából egész eddigi életemben ezt a "befeszülősdit" játszottam, ezt tudatosan el kell engedni (legalábbis érdemes), mert vannak emberek, akik megérzik ezt rajtad valamilyen társaságban és esetleg csak kihasználnak, vagy visszaélnek azzal, hogy ilyen alacsony az önbizalmad és megpróbálnak irányítani, hogy azt tedd ami "nekik jó". Esetleg úgy tapasztalhatod, hogy olyan módon mernek beszélni veled, ahogy senki mással.
sajnálom, ha a fent leírtak esetleg újabb szorongásokat keltenek, nem ez volt a célom, csak tudom hogy mit jelent az állandósult befeszült görcsös érzéssel élni: "jajj csak nehogy hibázzak", "nehogy megszóljanak", "ugye nem értették félre ahogy/amit/amilyen hanglejtéssel mondtam", "mit gondolhatnak rólam", "ha egyetlen ember is rosszat gondol rólam, végem van, pláne ha kritizál" stb...
Hajlamossá tehet ez az állapot arra, hogy mindig csak ilyen dolgokra figyelj, mint amit fentebb leírtam és ha sose tudod elengedni magad és csak spontán lenni, az nem jó.
Gondolom egyfajta megfelelési kényszerrel is párosul ez: "mindenkinek meg akarsz felelni".
igen, máshol is ez van, buszon is
lesütött fejjel megyek végig és úgy próbálok helyet keresni, alig nézek rá bárkire
amint leülök keresem a stop gombot és parázok ha távol van mert mi van ha felállok és megnyomon, de megbotlok vagy valami
könyvtárban nincs bennem szorongás, ott alig van ember, szeretek ott lenni mert imádom a könyveket
dolgozok már, nem sulizok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!