Hogyan lehet kezelni egy ilyen családtagot? Tudnátok bármilyen tanácsot adni? Miért ilyen?

Sziasztok!

Igazából nem is tudom miért írom le, amit most leírok, talán csak azért, hogy kiírjam magamból, illetve mert lehetséges, nem vagyok egyedül a világban egy ilyen családtaggal.

A sógornőmről lenne szó. 3 éve vagyok házas, a férjem bátyjának a felesége az adott sógornő. Az első találkozás jól sikerült, mondtam is a férjemnek, hogy kedves, bár már akkor éreztem, hogy szereti megmondani, hogy kinek mit kellene csinálnia az életével. Külföldön élünk egyébként, én magyar vagyok értelemszerűen, ők németek.

A férjem családja nagyon rendes, csendes, visszafogott, szeretem őket, azonnal befogadtak. Mára már sok balhéjáról tudok, és sajnos a család elnéző vele, főleg mert sokszor annyira sokkoló a viselkedése, hogy reagálni sem lehet rá az adott pillanatban, utána meg csak mérgelődik az ember a dolgon, vagy mint anyósom, aludni sem tud. Sajnos süket és a férje sokszor ezzel magyarázza, hogy undok. Van hallókészüléje egyébként.

Na de nemrég felhívtuk őket videóhívásban, ugyanis 2,5 órára laknak tőlünk. Nagy hírünk volt, hisz kisbabánk lesz. Szokásához híven sosincs a kamera előtt, oda sem köszön. Na de ez Erzsi (nevezzük így), már megszoktuk, ez mindig így van. Miután elmondtuk a hírt, a férje odaszólt neki, hogy reagáljon azért valamit, a reakciója: "Hát ti is? A öcsémék is, igaz még csak 6 hetes és egyelőre titok a dolog." Aztán megkérdezte mikor szülők, mondtam június 18-ra vagyok kiírva. A válasza: " Hát legyen meg 25-ig, mert mi utána vakációra megyünk." De már az esküvőnk idején is kiverte a balhét, pedig jó előre szóltunk nekik, hogy mikor lesz, de ugyanúgy vakáció miatt sérelmezte, hogy hát ne akkor legyen már. Mintha csak az lenne a fontos, hogy neki jó legyen...

Ők sosem jönnek a mi szülinapunkra idejében, mert az anyja szülinapja egy nappal az enyém előtt van, nekem ezt meg kell érteni. A férjemé rá két hétre, de mondjuk arra se. Két hónapra rá jönnek el általában. Mivel annyira nem kedvelem mára, nem is bánom, őszintén, hogy nem jönnek. Viszont ha mi nem megyünk egyszer, jön a balhé, az önsajnálat, legutóbb rendesen visított a telefonba emiatt. A férjem ekkor már mondott ezt-azt neki, de akkora szája van... Mi meg nem vagyunk kiabálós emberek. Akkor a nyáron anyóséknak volt a szülinapja. Ők találták ki, hogy menjünk el egy photoshotra, ez lesz az ajándék nekik, amivel egyet is értettünk. Ők foglalták le a helyet is, ők csinálták a legtöbb képet. A végén, mikor fizetni kellett, el kezdett cirkuszolni, hogy ő ennyit bizony nem fizet, anyósék füle hallatára. Szegényeken látszott, hogy kellemetlen volt neki, mondjuk nekem is, még azt is mondták, hogy ők kifizetik inkább. Persze mi nem hagytuk, csak annyira döbbenetes volt az egész, hogy kellett egy kis idő, mire reagál az ember. De nem ezt volt az egyetlen szülinap, ahol cirkuszolt. Egyébként ha hozzájuk megyünk, egyáltalán nem foglalkozik velünk. Nem köszön, ha megérkezünk, nem kínál hellyel, se semmi. Általában ő ül a legjobb széken, a legjobb asztalnál, neked meg jut ami jut. Csakis a saját családjával foglalkozik, a barátaival beszélget. A gyerekek miatt kellünk, hogy teljes legyen a kép velünk. Most az gondoljátok mire megyünk akkor? Hát a gyerekek, ők aztán nem tehetnek semmiről, ha nem mennénk, őket büntetnénk. Karácsonyra pl. sosem megyünk, mert akkor is áll a bál, "békesség a földön" a javából, úgyhogy nem kérünk belőle. Anyósék tavaly mentek, azt mondták nagyon kellemetlen volt, sógor pulykát sütött, rengeteg munka volt benne, igyekezett, erre megkapta, hogy $z@r, meg a sütő is az, hogy lehet már ilyen eleve használni... (a sógorok anyósa kritizálta)

Szerintetek miért ilyen? Szimplán bunkó vagy önző ember? Már elnézést, hogy ezt írom. Csakis a saját dolgai, életszemlélete jó, azt is lehurrogta, hogy nem akarjuk tudni, kisfiú vagy kislány lesz...mert hogy akkor hogy veszek majd ruhát, meg a szoba...meg minden. Mintha nem lett volna élet azelőtt, hogy megtudták állapítani a baba nemét.

Bocsánat, ha untattalak benneteket, de hátha tud valaki valamilyen tanácsot, tippet adni, hogyan lehet kezelni, együtt élni egy ilyen családtaggal (minimális szinten). Köszönöm szépen!