Mennyire lenne illetlenség egy magányos ismerősömmel idén már nem találkozni?
Egy incidens miatt ami egy munka alatt történt nagyon rossz a kedvem, ráadásul a mai napig kihatással van a munkakapcsolataimra, így elég frusztrált is vagyok. Elkövettem egy hibát, ami ki lett színezve és súlyos bűnnek lett beállítva, ennek pedig nagyon negatív következményei vannak és ezért természetes, hogy nem vagyok túl vidám, de majd megoldódik. :)
Viszont van egy ismerősöm, aki magányos és mindig szeretne találkozni velem. Én ritkán mondok neki nemet, mert sajnálom őt, de most nincs hangulatom a társaságához. Félek, hogy megbántom őt, ugyanis van egy különleges stílusa, ami abból fakad, hogy nagyon ragaszkodik hozzám és általában tudom kezelni, de most nincs hangulatom hozzá és ezért nagyon furdal a lelkiismeretem. Nagyon jószívű emberről van szó, ez a másik indok, hogy nincs szívem őt elutasítani, de valahogy nem visz rá a lélek a találkozóra.
Mivel magányos és jószívű, mennyire illetlenség ha most nem találkozok vele, amíg nem vagyok lelkileg jobban?
Nem akarom azt, hogy megsértődjön, mert kerülöm, de azt sem akarom, hogy találkozunk és goromba vagyok vele a lelkiállapotom miatt és ezért sértődjön meg.
válasza: válasza:
válasza:Nekünk a rokonságban van egy születése óta mozgássérült férfi. Nem messze laknak tőlünk. Nekünk sem volt soha szívünk elzavarni, mikor jött, mert nincsenek barátai.
Mi kedvesek voltunk vele. Beszélgettünk vele.
A mamáék mindig adtak neki enni, ha jött. Ők még az igazi régimódi, kedves idősek voltak, akik szívesen adtak enni - inni a vendégeknek!
Aztán, annyira odaszokott, hogy délután 5 - től este 9 - ig minden egyes nap ott volt! Az egész család pizsamában feküdt már, ő meg ott ült velünk a szobában!
Már a család is ideges volt, hogy még mindig ott ül...
Ilyenkor vagy az anyja jött már érte, hogy menjen már haza vagy a mama szólt neki kedvesen, hogy menjen haza, mert a gyerekek reggel korán kelnek az iskolába.
Még ennél is tovább ment! Volt, hogy valamelyikőnk ment haza elsőnek, ő meg bent ült a házban, mert olyan természetesnek vette, hogy tudja hol a kulcs és elücsörög odabent és megvár minket...
Olyan is volt, hogy a mama aludt ő meg megvárta, míg felkel... Gyakorlatilag, már a hét minden napján ott volt velünk...
Úgy fél évig csengetett, míg megszokta a kutyánk. Utána már nem csengetett soha, csak bejött, mintha otthon lenne...
Viszont, ő is egy nagyon jószívű, kedves ember! Ahogy az erejéből bírta, gyakran segített nekünk a ház körüli munkákban!
Vannak gyümölcsfáik is és mindig jól megpakolt szatyorban hozott nekünk!
Csak ez az egy baj van vele, hogy rátelepszik az emberekre és nem tudja, hogy mennyi az elég....
Más rokona sem nyit már neki ajtót, mert ott is ugyanezt csinálta, hogy bemegy és estig elücsörög ott...
Amíg éltek a szüleim, nagyszüleim, addig ezt csinálta... Sajnos, korán elment mindenki, és én sem ott lakom már ott.
Nagyritkán meglátogatom őket. Tiszta szívből sajnálom, de, ezt így nem lehet, hogy az embernek nincs semmi magánélete, mert minden egyes nap ott van vele reggeltől estig... Sz*rni nem tudsz nyugodtan, mert ott ül a nappaliban és téged vár...
Az ilyen emberekkel tényleg csak azt lehet a legkíméletesebben, hogy szép lassan le kell koptatni őket... Sajnos, kedvesebb mód nincs...
Tényleg nagyon nehéz az ilyen emberekkel mit kezdeni...
válasza:"Nem akarom azt, hogy megsértődjön, mert kerülöm, de azt sem akarom, hogy találkozunk és goromba vagyok vele a lelkiállapotom miatt és ezért sértődjön meg."
Pont ezt mondanám neki.
Velem is volt már ilyen, és volt, hogy nekem mondták ezt.
Érthető, szerintem, van, mikor az ember képtelen jófej lenni.
válasza: válasza:Ő most végeredményben rokon vagy barát?
Hány éves vagy?
válasza:Nem kell parázni. Nekem melóhelyen kétszer is volt ilyen.
Volt egy hapsi akivel jóban voltam. De kezdett több kialakulni mint egy baráti viszony. Egyik nap elhívott randizni de kiderült csak le akart velem feküdni ami így elsőre nem is baj már felnőttek voltunk akkor is. A bajom nekem az volt hogy ő ezt 1éjszakásnak szánta nekem meg szarul esett. Azt hittem kicsit komolyabbak a szándékai. Nekem azok voltak. El is ment a kedvem. Gondolhatod én őt egy lelkitársnak gondoltam ő meg annyit látott bennem hogy jó leszek egy estére.
Elkerültem. Sokáig köszönni sem voltam neki hajlandó. A legjobb barátnőmön kívül senkinek sem meséltem el hogy mi volt. Csak el akartam felejteni ezt az egészet. Ő meg beszart hogy ha haragszom akkor biztos mindenkinek elmondom hogy mi volt köztünk és ezért a teamjéből mindenkihez odament 1esével és szépen elmondta hogy kitaláltam róla dolgokat és ezt terjesztem az irodában és ezért utálja őt mindenki a csapatomból amikor ez igaz se volt. Már a team leaderem odajött hozzám és megkérdezte hogy miket terjesztek én erről a szegény férfiról...
A másik meg hogy egy időben sokat járkáltam egy csapathoz amikor szüneten voltam. Voltak ott barátaim és odamentem köszönni, megkérdezni hogy vannak, etc. Ennek a bandának a TL-vel én nem voltam jóban és egy napon mikor emberünknek semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat, elment tehát a managerhez :D és beköpött engem hogy sokat járkálok a csapatjához azért hogy hazugságokat terjesszek a cégről amikor én egy betűt nem beszéltem velük a cégről. OW-n kívül annyival megúsztam hogy a csapathoz nem mehettem oda de gondolhatod hogy milyen ügyesen elvágott a krapek a manager előtt. :D
Mind2 esetben leszartam az egészet.
válasza:Nekem csak az ugrott be, hogy a legjobb barátnőm, aki mozgássérült volt... szóval őt egy időben kevesebbet kerestem, stb. Mert felszámolták a munkahelyem, nem találtam másikat, magam alatt voltam, és olyan rossz kedvvel nem akartam még őt is terhelni. Mert alapból neki is volt elég baja. Viszont épp volt neki párja és gondoltam akkor eléggé le van kötve, van teendője elég, stb. Szóval alig kerestem.
Aztán egyszer beteg lett és nagyon hirtelen meghalt....én meg már nem tudok többé találkozni vele.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!