Örökre megutált, mert nekem könnyebben összejöttek a dolgok. Mit tegyek?

Van egy rokonom, nagyon-nagyon jó kapcsolatban voltunk mindig kisgyerek koromtól kezdve, talán a szélesebben vett családban nekünk volt a legszebb kapcsolatunk. Ez a rokonom nálam 26 évvel idősebb nő, én is nő vagyok.

Neki az anyukája nem volt túl gondoskodó, rossz gyerekkori élményei is vannak, valamint nem támogatta, gondolom ez az alap gond. Ellenben én egyke vagyok, mindkét szülőmnek és a nagyszüleimnek a mindene voltam/vagyok, gyönyörű gyerekkorom volt, addig és azt tanultam, amit akartam, mindenben támgattak, teszik ezt máig (már anyagilag nem szükséges). Tőlük én egyből a párommal költöztem össze, aki egyrészt a szülei által, másrészt ő is keményen dolgozik, kirívóan jó körülmények között él. Így én be tudtam költözni egy nagyon szép házba, nincsenek egyáltalán anyagi gondjaink. Mellette én is dolgozom, nem ritkána napi 10-12 órát, valamint tanulok, már 3 éve csinálom a vállalkozásomat, folyamatosan fejlesztem, szóval nem a lábamat lóbálom, más kérdés, hogy erre a pénzre egyáltalán nem szorulunk, így én félre tudom tenni, befektetni szoktam, így a pénzem is dolgozik.

A nagynéném mióta összeköltöztem a párommal, teljesen ki van magából fordulva. Undorral, szó szerint gyűlölettel néz rám. Ki is mondja kerek-perec, hogy az a baja, hogy nekem nem kellett szenvednem és beleültem a tutiba, ők pedig ennyi idősen a férjével saját ingatlannal sem rendelkeznek, mert a férje családja sem támogatta őket, csak elvett.

Én ezt tudom, hogy így van. Nem tagadom. Szomorúnak is tartom, hogy tényleg lassan nyugdíjasok, de nincs nagyon vagyonuk. A férje igyekszik is, a rokonom kevésbé, ő már 14 éve nem dolgozik. Pedig tudna, de kiköltöztek Londonba, nem tanulta meg még mindig a nyelvet annyira, hogy dolgozni tudjon, legalábbis ő ezt mondja. Ugye így 1 fizetésből eleve elég nehéz is előre jutni még ott is.

De engem nagyon bánt, már ott tartunk, hogy elküldött a p.csába többször, most már én voltam az, aki letiltottam őt mindenhonnan, mert zaklat, bánt.

Ennek ellenére nagyon szomorú vagyok, hiszen olyan sok szép emlékünk van. Régen mindig ölelgetett, szerettük egymást nagyon, én még most is szeretem.

Senki nem ért meg engem, mindenki azt mondja, hogy azokra az emberekre koncetráljak csak, akik mellettem állnak, de hiányzik ő is.

Szerintetek végérvényesen meggyűlölt engem?