Hogyan kezeled a rokoni kapcsolatokat, amikor mindenkinek körülötted már gyerekei vannak és minden családi party erről szól?
Vagy párkapcsolatban vannak, vagy gyerekük van és gyakorlatilag senkivel nem tudsz úgy viszonyulni mint eddig mivel állandóan arról szól a jelenlétük, hogy főként a párjukkal/gyerekkel foglalkozzanak és mellesleg együtt vagyunk
Lehetséges lenne egészségesen kezelni ezt, mert úgy érzem, hogy így 28 évesen, mivel, hogy barátnőm sincs és főleg gyerekem se emiatt eléggé kirekeztett érzést okoz mindahányszor összejövünk egymással jól érezni magunkat
Mivel elég egyértelmű ez, hogy a gyerek van a fő hangsúlyban minden ilyen bulin
Barátaim nem sok van, aki van az családdal él már.
Érdemes teljesen megszakítani a kapcsolatot és elvonulni a családtól vagy mit érdemes tenni, hogy ne ártson többet mint amennyi örömet okoznak ezek a találkozások?
Vagy teljesen rátérni erre az ambíciózus vonalra amikor nem foglalkozol sokat másokkal inkább a saját jövőd építését helyezed fő hangsúlyra?
(Bár a szociális igények kielégítetlensége akkor is ott lesz, akármennyire is céltudatos az ember)
Célok megvannak, szerintem azzal nincs gond, a gond az, hogy a munkán kívüli életem mindig döcögősen ment
válasza:
válasza: válasza:Ahogy 1.
Nálunk a prolibb rokonok részéről szokás gonosz célzást tenni a "lemaradast" illetően, szóval pláne nem vagyok kíváncsi mit röfögnek.
válasza: válasza:Én gyerekmentes vagyok, szerencsére a családom annyira kicsi, hogy nincsenek gyerekek. A legfiatalabb rokonom 24 éves.
A tágabb családban van kisgyerekes, őket teljesen ignorálom, velük telefonálni sem lehet, mert folyton ordít egy gyerek a háttérben. Szóval marad az sms.
válasza: válasza:Voltam ugyanebben az élethelyzetben, és semmi problémát nem okozott. A tesóm gyerekei nekem a keresztgyerekeim. Ha együtt volt a család, örömmel foglalkoztam velük. Persze nem tudtam hozzájuk olyan természetességgel viszonyulni, mint azok, akik már neveltek gyereket, de alapvetően szeretettel és nyitottan álltam hozzájuk. Hasonlóan voltam akkor is, ha távolabbi kisgyerekes rokonokkal találkoztunk.
Épp ezért semmiféle rossz érzés nem is volt bennem az ilyen találkozások után.
Abszolút marhaság, amit fölvetettél, hogy ezek miatt megszakítanád a rokonokkal a kapcsolatot.
Az ambíciózus vonallal kapcsolatos mondatot nem is nagyon értem. A munkádban legyél ambíciózus, ha akarsz, de ennek mi köze ahhoz, hogy vasárnap délután a rokoni összejövetelen ott vagy-e? Ha úgy érted, hogy akkor is inkább dolgozol, hogy időd se legyen tartani a kapcsolatot velük, akkor szintén nagy ostobaságot csinálnál.
Arról egy mukkot sem írtál, hogy neked mi a vágyad: akarsz-e párkapcsolatot, akarsz-e családot? Én mindkettőt akartam, és jó néhány évvel később, mint a testvéremnek, nekem is lett feleségem, majd két gyönyörű gyermekem. De én mondjuk tettem is érte...
válasza:Én sem értem mi az összefüggés a családi összejöveteleknek a karrierépítéshez.
Egyébként baráti társaságtól tudok beszámolni ami elég nagy. Amiről te beszélsz az akkor szokott előfordulni amikor a gyerekek még kicsik. Feltételezem nálatok ez van.
De ha már 10-12 éveseknakik már elvannak a nélkül hogy állandóan velük kell foglalkozni. Ha többen vannak akkor eljátszanak.
A másik a párosok. Ez csak friss kapcsolatoknál szokott lenni általában, van persze kivétel akik állandóan egymás seggében vannak de ez ritka. A mi társaságunkban már régen együtt vannak a párosok úgyhogy nincs ilyen. Általában ha pl van 3 ember akik ha beszélgetnek de engem nem érdekel a téma akkor csak odamegyek a másik "csapathoz" és velük beszélgetek.
Párommal szoktam menni de az este legalább 60 %-át nem vele töltöm mert másokkal beszélgetek. Van hogy egyedül jön egy párosbol valaki de soha nem teszünk különbséget ilyenkor.
Én is szeretettel fordulok feléjük nem erről van szó, nagyon szeretem a gyerekeket, csak ez számomra negatívum, hogy gyakorlatilag másról sem szól mostmár bármelyik ilyen találkozó csak a gyerekről
Persze én is akarok párkapcsolatot, család azt majd meglátom, de most nem érzem úgy, hogy jó fél lennék, úgyhogy inkább a szingliségben igyekszem meglelni az örömöm, bár olykor lehetetlen küldetésnek tűnik, főleg az ilyen helyzetekben, amikor mindenki csak a saját "másik feléhez" húz vissza elsősorban a többire meg épp csak akkor szán időt amikor épp a figyelme engedi.
Tehát, gyakorlatilag mindenki azt üzeni neked, hogy kéne találnod valaki másként ha nem is közvetlenül de közvetetten lesz@runk, és ha megtaláltad akkor vele már teljesen jól el leszel és akkor elég lesz ugyanazt a mértékű figyelmet egymásnak adni
"Ha úgy érted, hogy akkor is inkább dolgozol, hogy időd se legyen tartani a kapcsolatot velük, akkor szintén nagy ostobaságot csinálnál."
Arról nincs szó, hogy nincs időm a találkozókra, hanem inkább arról, hogy elgondolkodtató, hogy több örömet vagy inkább frusztrációt okoznak ezek a találkozók
Úgy érzem, hogy 10 évvel ezelőtt még teljesen otthonosan éltem meg mindezt, most már kezdek elidegenedni ha nem indulok el abba az irányba, hogy szerzek valakit magam mellé, ami nem szokott egyik napról a másikra történni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!