Legyek így a keresztanyja?

Tesómmal külön nőttünk fel, sosem volt annyira igazi a kapcsolatunk. Teljesen más életstílus, stb. Ő a vásottabb, bandázós, rosszabb tanuló, én a csendes, saját kis világomban ellevő, jobb tanuló voltam (mindketten lányok). Mostmár 20-on évesek vagyunk, én közelebb a 30-hoz. Neki született pár éve egy gyereke, akit egyedül, illetve a nagyszülőkkel nevel. A gyerekkel párszor találkoztunk, próbálunk valamennyire kialakítani egy kapcsolatot, DE iszonyat neveletlen, hatványozottan vásottabb, mint az anyja volt, és gátlástalan is. Nem tud viselkedni, hiperaktív, csúnyán viselkedik sokszor. Múltkor kirándultunk velük párommal, eddig mondom alig találkoztunk, de már szemrebbenés nélkül kérdezte tőlem, hogy megveszem-e neki ezt meg azt. Természetesen a tesóm rászólt, de ez így akkor is fura volt.. Aztán most totál váratlanul megkérdezte tesóm, hogy lennék-e a keresztanyja..Fuh hát nem tudom mi tévő legyek. Ez nem egyszerű feladat. Egyrészt nem is érzem annyira közelinek, másrészt akkor így ugye kötelezettségeim lennének, megvenni neki ezt-azt (és sajnos nem valami nagy a fizum), és a legrosszabb, hogy gyakrabban kéne találkozni szüleimmel, akiket kb látni se akarok sokszor, azért, amiért nem kellettem nekik, és sosem szerettek, sem lelikeg, sem anyagilag sem támogattak egész életemben..És azért a keresztszülőség felelősség is, tehát ha nem teljesíteném a "feladataimat", akkor később én lennék a "rossz keresztanya", aki nem elégíti ki minden igényét..

Ti mit tennétek a helyemben?