Jogosan dühít a dolog?
Van egy rokonom (apukám testvére) akinek nem lett saját családja. Nemrég összejött egy nővel, aki már elvált és van 3 gyereke. Ismerem a gyerekeit, egy korosztály vagyunk. Ez a rokon mióta ebben a párkapcsolatban él, elfordult a családomtól és őszíntén mondom hogy semmi rosszat nem tettünk ellene, sőt mindig számíthatott ránk és segítettünk neki dolgokat elintézni stb. Szóval a lényeg, hogy a rokon utál minket. Eszembe jutott, hogyha majd egyszer ő majd nem lesz (remélem ez sose jön el), akkor a vagyona mivel neki senkije sem volt az gondolom a miénk lett volna. Viszont így, a nőé les valószînűleg és a gyerekeké akikhez semmi köze... ez most úgy el kezdett dühíteni, mert 1. Az a család brutálisan gazdag elege mivel a nő volt férje pénzes.. 2. Ismerve őket elherdálnák a pénzt, káros szenvedélyek, nők, szerencsejáték stb.
Nem a pénzre pályázok, csak maga a helyzet dühít. Termézetesen ha lett volna saját családja akkor az őket illette volna meg, de mivel mi vagyunk az egyetlen rokonai (én meg az öcsém és apukám) így minket “gyerekeket” gondolom.
"Azzal egyet értek, hogy ő pénze ő dönt róla, csak rosszul esne mivel én “gyerekként” főleg nem tehetek semmiről! "
Magyarul, ti úgy, ahogy vagytok, elkönyveltétek, hogy szerencsére a Pista (vagy akárhogy hívják) egy lúzer, úgyhogy mindene a miénk lesz, lesz egy rakás plusz pénz, ingatlan, kocsi, hűtsük a pezsgőt. És most rosszul esik, mert talált magának valakit és bedőlt a terv az extra pénzről. Hát hallod. Lehet felvilágosította a nő arról, hogy milyen családja is van.
Azért mert nem akarom, hogy valahogy véletlenül is kiderüljön, hogy kikről van szó.
Akkor legyek hasonlesző, én ismerem magam és tudom, hogy milyen vagyok meg milyen nem.
Csak magamból indultam ki, ismerve minden egyes részletet és történést, átlátva és belelátv az életébe/életünkbe és az új család életébe is, mivel jól ismerem őket.
"akinek nem lett saját családja."
Na épp most lett saját családja. Problem?
25# problem? Problem????
Hiszen szegényeket megfosztotta legszebb álmukból, hát már el is költötték gondolatban azt, ami marad utána.
Úgy volt, hogy a nagybátyámnak nem lesz saját gyereke (a feleségének nem lehetett, majd miután elváltak, összejött egy ötgyerekes, erősen túlsúlyos, már idősebb nővel, ott se nagyon volt esélye a dolognak). A nagybátyám rendelkezett, hogy ha meghal, a vagyonát én örököljem. Mondtam neki már akkor is, hogy írja le, amit akar, de se nekem, se másnak ne mondogassa, nem akarom semmilyen szinten várni a halálát, se tervezgetni, mit kezdek majd a cuccaival. Aztán úgy alakult, hogy az új asszony (nem veszi el feleségül) mégis teherbe esett tőle és megszületett az egyetlen gyereke. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kicsi kap majd mindent, de egyetlen percig nem sajnáltam ezt, örültem, hogy nagybátyám átélheti, milyen apának lenni, amúgy se számoltam azzal az örökséggel, én nem vagyok keselyű, hogy nézegessem, mikor hal már meg a rokon, hogy kezdhessem a lakomát. Na ilyen egy normális rokon.
Te meg legalább magadnak ne hazudj, hogy nem a pénz kell. Baromira nem jogosan dühít a dolog, neked semmi közöd nincs az ő vagyonához, ha jóban voltatok, ha nem.
"Eszembe jutott, hogyha majd egyszer ő majd nem lesz (remélem ez sose jön el), akkor a vagyona mivel neki senkije sem volt az gondolom a miénk lett volna. Viszont így, a nőé les valószînűleg és a gyerekeké akikhez semmi köze... ez most úgy el kezdett dühíteni..."
Hát nem vagy piskóta, bakker. Szívből remélem, hogy ez a rokon MINDEN vagyonát a nőre hagyja, vagy ha nem jönne össze a kapcsolat egy fillérig felél mindent. Köpd szembe magad, megérdemled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!