Hogyan reagálnátok erre?

Adott egy 2szintes családi ház, külön bejárattal az emeletre. Minden adott, hogy úgy érezzék magukat, hogy nem kell a másikhoz igazodnia.

A felső szinten 2dolgozó fiatal pár van, akik reggel elmennek, ès délután érkeznek. A lány több műszakban, ami olykor jelenti azt is, hogy hajnali 4kor kel, de már otthon van 1órakor. ( ez vagyok én, és én jöttem a pàrom családjához lakni)

Az alsó szinten lakik a társ szülei, és egy fekvő nagyszülő.

Az Anyuka minden hétköznap vigyáz az unokáira( 2,5,10éves), mert így egyezett meg a másik gyerekével és feleségével.

A 2 és 5éves kisfiú, állandóan őrjöngnek, nem csak az emeleten, de az utcán is hallható. Anyuka idegrendszerein táncolnak szinte, és folyton panaszkodik rájuk.

Az 5éves rendszerint feljön az emeletre, kopogás minden nélkül, hozza a játékait. Ez mindig délután, munka után történik, mert ő hazajön az oviból és nem alszik ott.

Nehezen tudom megértetni vele sokszor, hogy csak egy kicsit tudok vele játszani, vagy jelzem a Nagymamának, hogy ez így nem lesz jó.

Gyakran elmegy a füle mellett a dolog, mert így legalabb a kèt fiú nem marakodik, és ő is legalább tudja végezni a dolgait.

Én munka után mindig főzök,rendet rakok, vagy ha hajnalban kelek, akkor ledőlök picit pihenni. A munkám során 12-14fő 3év alatti gyermekre felügyelek,gondozom.

Sajnos munka után sokszor csendre, pihenésre vágyom, ès nem mindig tudom tolerálni ezt a helyzetet.

Adott volt egy nap, amikor a kissrác újra feljött, akkor màr mindketten fent voltunk a párommal az emeleten.

Hozta a kis játékát.

Nálam alap, hogy amivel játszunk összeszedjük EGYÜTT(!!), és elrakjuk a dobozába.

A kisfiú alapból nagyon szemtelen és neveletlen, de eddig velünk ritkán volt az.

Minden kártya játékot szétdobált az ágyon, belenevetve az arcomba. Pàrom amikor megkérte, hogy szedje össze, akkor az asztalon lévő tárgyat kezdte el ütögetni, majd jókat nevetett.

Mondtam, hogy nyugodtan lehet, addig nem engedem le, és ezzel bezártam a felső ajtót.

Persze nem szedte össze, 2-3percnél tovább nem is volt zárva az ajtó. Összeszedtem a játékot, lementem, és odaadtam “Anyósnak”, és megmondtam, hogy így többet nem jöhet fel hozzánk.

( Lehet gáz, saját nővérem gyerekeitől is megkövetelem, hogy amivel nem játszanak össze kell

Pakolni. Az még ráadás, ha szemtelen mellette a gyermek, ès beleröhög a képembe. Ráadásul ilyeneket a munkahelyemen(csoportomban) a 2-3évesek is tudják, és még szólnom sem kell érte :( )

Természetesen a Mama vette az adást. Másnap anyukától kaptam egy üzenetet, hogy mi az, hogy mi bezártuk a szobába a gyereket, és kényszerítettük, hogy szedje össze a játékot. És hogy már majdnem sírt is... ez legyen a legkevesebb, hogy összeszedjük utána a játékot.

Kiakadtam. Igazàból nem a játék összeszedésen van a hangsúly.

A kisgyerek alapból nem hozzànk érkezett, hanem a Mamàhoz.

Munka után, fáradtan jön fel. Szétteríti a szobába a játékot, és még annyit se mond, hogy légyszíves szedjétek össze helyettem, mert ő nem szeretné.

Ez a dolog nem most történt, viszont emiatt hónapok óta nem áll velünk szóba a kisgyermek Anyukája.

Aki egyébként sem bír a gyerekeivel, mert olyanokat mond nekik, hogy “szájba verlek, ha nem jössz ide”..stb.

Az ovis ballagására sem hívott meg, hanem az Apuka ( párom testvére) az utolsó előtti pillanatban.

Kicsit a szívemen veszem azóta is a dolgot, hogy ennyire felháborító dolgot tettem volna? Amiért ne beszéljen velünk hónapokon át a csalàd?