Jogosan akadtam ki a nagynénémre? Ha esetleg meggondolja magát, van rá megoldás?

Nagynéném mentálisan beteg és borzasztóan befolyásolható. Nagyon fél(t) a vírustól, mikor anyukám koronás volt hetekkel később sem ült és ment a közelébe, csak maszkban, szigorúan távolból, még a házban is. A családi ebéden inkább kiült az udvarra megenni az ebédet, de nem ment anya közelébe. Akkor állandóan nyaggatott minket, hogy regisztráljuk oltásra, mivel ahol nyáron dolgozni szokott sokan vannak kis helyen és hogy addigra védett legyen, ne legyen beteg. Regisztráltuk, néhány hét múlva már szóltak is neki, hogy mehet Pfizer oltásra, el is ment, akkor utána hetekig azon ment a hiszti, hogy mikor lesz már kártyája. Lett kártyája is kis idő múlva, boldogság meg minden.

Most szerdán kellene mennie a második adagért, de ma bejelentette, hogy nem megy el, merthogy ő az oltás óta érzi magán, hogy nem olyan az erőnléte, mint előtte (indul a mindenféle zöldség szezon, éjjel-nappal dolgozik, nyilván fáradt). Már a múlthéten is mesélte nekem (jóban van ezzel a környékbeli szomszéddal), hogy az egyik ismerősünk miket olvas az oltásról (átírja a DNS-t és hasonló konteók). Akkor elmagyaráztam neki, hogy ilyenekről szó sincs, nyugodjon meg, nem kell félni, minden jobb, mint ez a vírus (jómagam eü hallgató vagyok és volt részem COVID osztályon dolgozni, valamint a családból mindenki megkapta az oltást). Szentül hiszem, hogy ez a “kedves” ismerős és a lánya beszélte tele a fejét, amit felháborítónak tartok, lesz is rá gondom, ha véletlenül összefutok vele, de nem ez most a lényeg.

Egy befolyásolható, labilis emberről beszélünk, így simán el tudom képzelni, sőt látom magam előtt, hogy néhány hét és meggondolja magát és majd azért lesz a hiszti, hogy intézzük el, hogy megkaphassa a második adagot. Ha nem veszi fel a megadott időpontban, akkor később lehet a másodikat máskor is, vagy nem? Attól félek, hogy mondjuk most szerdán kellene neki és mondjuk nyár közepén kitalálja, hogy mégis kell a második, akkor pedig már sok idő fog eltelni az első és a második között.

Félreértés ne essék, nem az zavar, hogy nem oltja be magát, hiszen ez mindenkinek a saját döntése, nem ítélem el azt, aki nem így tesz, nekem azzal van bajom, ahogy viselkedik. Egyik pillanatban úgy fél a 3 hete meggyógyult anyukámtól, hogy maszkban, kesztyűben meri megközelíteni és intézzük neki azonnal az oltást, a következő pillanatban meg hagyja úgy telebeszélni a fejét, hogy nem kell neki. Haragszom rá, mert elintéztük, még azt is, hogy Pfizert kapjon, mert ragaszkodott hozzá, erre úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Amit 8 általánost végzett szomszéd összeherdál neki abban van az igazság, de az amit mi megteszünk neki, az smafu…