Utalom a sogornomet?

Ezt valamennyire ismerem. A baratnomek is haz, egy fiú, egy lány.

Nekem egy gyermekem lett, és ő is tudja, hogy többet szerettem volna. Állandóan azt hallgattam, hogy milyen nehéz A Kettővel (így beszélt a gyerekeirol), és nem is tudja, mi problémája volt az eggyel. A férjével együtt rendkívül nagy hajcihőt csapnak a család körül. Tudom, mindketten nehéz háttérből jönnek, és tényleg nagy dolog, hogy ott tartanak, ahol. Nekem mégis fajt, hogy (valószínűleg nem teljesen tudatosan) oda-oda szúrt, hogy az egy gyerekes ismerősei olyan dolgokat nem tudnak megoldani, amiket ő kettővel bezzeg igen. Mivel szeretem is, és tudom, hogy alapvetően nagyon jofej, meg nehezebben kezeltem ezt.

Utólag sajnálom, hogy akkor nem tettem szóvá neki. Nekem seb maradt amúgy is, hogy nem lett testvére a fiamnak - téged is ezért érinthet rosszabbul, mert szerették volna fiút. Van, aki ebben méri az eredményeit, ez van.

Talán az segít, ha megkérdezed, miért beszél így vagy miért celozgat erre, mikor tudhatja, hogy megbánt vele?

Ha nem akarsz, ne menj.

Egy időben én is kerültem, hogy beszélnem kelljen a barátnőmmel és a Kettozest hallgatni. Nem hiszem, hogy a kettő vagy több gyerekes ismerőseivel is ezt csinálta.

Ha még lesz rá alkalom, elmondom neki egyszer.

A másik: nehezebb úgy elégedettnek lenni, ha folyton máshoz méred magad. Mindig lesz olyan, aki valamiert többnek fog tűnni valamiben.

Őszintén: cserélnél a sogornoddel? Elégedetlen vagy, hogy “csak” a lanyaid vannak, amikor rájuk nézel?

Ha igen, akkor magadban keress megoldást. Ha te elégedett vagy, akkor nem igazán kavar fel, ha valaki le akar szólni. (Nyilván bunkó a “honnan is tudnád, mi a jó egy fiúnak”, nem tagadom.)

Szóval, csak őszintén magaddal és vele is.

Kérdező, tisztelheted a férjedet, az ő békességét, meg azt is, hogy mégiscsak az ő testvére. Nagyon jól is teszed!

DE azt el lehet mondani (savazás és rosszindulat nélkül), hogy szállodába mennél inkább! Maradjatok itthon kevesebb ideig, de az mindenkinek legyen jobb.