Idegesíteni ha egy rokon ezt gyakran mondogatná?

Felnőttkorú vagyok, apukámmal élek egy kertes családi házban.

Anyukám 10 éve meghalt rákban, az azt megelőző pár évben is a betegsége miatt folyamatosan csúsztunk le anyagilag. (sok mindent kipróbáltunk hátha segít, persze nem, de hinni akartunk benne, de csak a pénztárcánk lett vékonyabb)

Apukám utána alkoholista lett, én ekkor még iskolába jártam, nem volt önálló keresetem.

Apukám nővére (a nagynéném) és a férje nagyon tehetősek, ők minden túlzás nélkül a felső 10 ezerhez tartoznak, de meg is dolgoztak érte, nem vitatható.

Apukám nagyon sokszor kért kölcsön a nővérétől (értsd: soha nem adom vissza, de kell a pénz)

Nagynéném ilyen téren nagyon befolyásolható, érzékeny lelkű, és vagy így, vagy úgy de apukám mindig puhította, hülyítette, hogy adjon 100-200 ezres összegeket.

10 év alatt szerintem legalább 2-3 milliót adott neki ilyen százezres tételekben.

(a nagybátyám valószínűleg a többségről nem is tud)

Hogy ezeket mire kérte?

Megkéne csinálni ezt meg azt a ház körül, számlákra, erre arra mindig volt ok.

Természetesen a pénz mindig a kocsmában kötött ki, vagy valami hülyeségre lett elköltve.

Úgy tudom volt uzsora kölcsöne is, attól nehezen szabadult.

Ja meg az örök klasszikus a hitelkártyája amit rendszeresen fosztogat aztán egy tetemesebb összeg gyűlik össze amit bekéne fizetni.

Szóval ezekre mentek el ezen pénzek.

Aztán és szóltam nagynénémnek, hogy álljon le, és ne adjon neki, mert erre költi (nyilván ő is látta, hogy nincs eredménye az odaadott pénznek).

Ez olyan téren bejött, hogy apukám is visszavett mikor érezte hogy ebből már nem lesz pénz.

Most már nagynéném nem ad neki semmit, ünnepekor,szülinapra 10-20 ezret, de azt hiszem ez így rendben is van.

Ebben a házban nevelkedett apukám is meg a nővére is, 70 éve a családunk tulajdona.

Rengeteg korszerűsítésen esett át azóta, de kb 2005 óta megállt az élet a nagyobb felújításokkal.

Nekem 250 ezres nettó fizetésem van, apukámnak többféle krónikus betegsége van ami mellé ugyan úgy iszik.

A nyugdíja italra és gyógyszerekre megy, mindent én fizetek.

Nem panaszkodni akarok, költök a házra de lassan haladok, és szinte mindent én csinálok, de azért sok olyan tennivaló lenne amihez szakember meg pénz kéne.

Természetesen örülök, hogy nem kell albérletet fizetnem, és így tovább, de azért ennyi pénzből nem lehet pár év alatt felújítani egy házat.

De bizakodó vagyok a jövőre nézve, egyszer szép lesz újra.

Amikor nagynéném idelátogat mindig lehord mindent, hogy ez hogy néz ki, az hogy néz ki, hogy jaj neki mennyire fáj, hogy így lepusztult itt minden.Kicsit túldramatizálja, de való igaz, hogy most lehet a legmélyebb ponton a ház a történelme során, de én megteszek érte minden tőlem telhetőt, számomra is eszmei értéke van.

Majd amiről a kérdés szól, hogy RENDSZERESEN elmondja, hogy ő olyan szívesen adna pénzt a felújításra, de nem lehet mert nincs értelme hisz apám elissza.

Én meg így nézek, hogy "halló, itt vagyok én felnőtt ember, káros szenvedélyektől mentesen, mi az akadálya, hogy támogass?"

Nyilván ezt nem mondom meg neki, mert tudom, hogy nem akar pénzt adni.

Talán kicsit furdallja a lelkiismeret, hogy neki sok van, és mégsem ad ide, és azért mondogatja.

Nem kell adnia, én se szívesen szórnám a pénzt a rokonok házára, de elképesztően idegesít, hogy MINDIG elmondja, hogy adna de neeem.

Miért?

Kicsit olyan mézesmadzag ez nekem, amit aztán mindig elránt.

Én meg biztos nem fogok senkitől se kérni, tőle se.

Engem ez zavar, és már nagyon szeretnék rászólni, hogy ne mondogassa azt, hogy adna, de mégse, mert unom.

Szinte mindenki azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele.