Egy családban Te mit gondolsz a gyereked támogatásáról és mértékéről és annak időtartamáról?

Anyagilag addig támogatnám a gyermekem amíg ő nem talál munkahelyet. (És reménykedek hogy nem élne ezzel vissza)

Érzelmileg viszont életem végéig. :)

Egyetem vagy OKJ végéig + amíg talál munkát.

Kivéve:

- nem tanul

- bukik, csúszik, holott eltartom és mindent megkap, mégis szrik bele

- nem keres munkát suli után, hanem lébecol

- mindenre a kifogás megy

Lehet ilyen játszani, én meg mondhatom azt, hogy nem pénzelek/etetek egy munkaképes csak épp munkakerülő 20+ éves felnőttet.

A támogatás szót használtad. Támogatni egy gyereket (és egy fiatal felnőttet, míg talpra nem áll), rendben van. Ha én szülőként megtehetem majd, a gyerekemnek bérelni is fogok lakást, míg ő tanul, vagy alulfizetett gyakornokként dolgozik, tehát egy magasabb cél érdekében tesz. És nem, nem fog visszaélni vele. Hogy miért? Mert meg fogom neki tanítani, hogy az anyagi javak csak egy része az életnek. Fontosak, főleg ha nincs, de attól még, hogy tőlem pénzt kap, vagy új ájfont, vagy 17 évesen amint lehet kocsit, még nincs élete.

Ide hoznék egy olyan véleményt, amivel sokan biztosan nem értenek egyet. Az hogy van lakásod, van kocsid (=2/3-ra, felére csökken az utazásod, ami ha rohangálós típus vagy nagyon is számít), van a lakásodban egy kényelem, nem kell a kézi mosogatással időt tölteni csak bedobod a gépbe, hogy minőségi ételeket eszel, tudsz fordítani önfejlesztésre, tanulásra, szabadidőre, és összességében anyagi biztonságban érezheted magad, az az alap. Ettől senkinek nem kéne különlegesnek, felsőbbrendűnek éreznie magát, akkor se ha ő teremti meg magának, akkor se ha a szüleitől kapja.

Ettől még a gyerekem se lenne elkényeztetve, hiszen ez az alap. Miért mondom hogy ez alap? Mert ha ebből valami nincs meg, az hátrány. Úgy látom ezt, mint egy számegyenest. 0 ha van lakásod, mínusz ha nincs (vagy nem is álmodhatsz róla fiatalként), plusz ha full extrás, jó környéken van, stb. 0 ha van kocsid, mínusz ha a tömegközlekedés órákat vesz el az életedből (például nekem külvárosban ami 20 perc az tömeggel 50), és plusz ha olyan kocsid van, ami kifejezetten szép, vagy rengeteg extra funkciója van. Szerintem értitek mire gondolok.

A gyermekemnek is ezt fogom átadni. Hogy a segítségemmel csak leveszem a felesleges terheket a válláról. Attól nem lesz senki jobb ember, hogy egy koszos belvárosi 8 négyzetméteres garzonban szenved, és el kell adnia az életét hogy normális körülmények között lakhasson. Attól nem lesz senki jobb ember, hogy csóró egyetemistaként koliban, parizer-diétán tengődik. Ez nem az a fajta küzdés, amire sokan gondolnak, ha azt mondják hogy "nem kényeztetem el a gyereket, meg kell tanulnia az életben megküzdeni a dolgokért".

Szerintem, ha a gyerek nem 8 emberrel összezárva, hanem saját, kényelmes kis lakásban van egyetemista korában, attól még ugyanúgy rengeteget kell tanulnia, hogy álmai hivatását végezhesse. Attól még, hogy valaki 17 évesen nem busszal hanem kocsival jár a válogatott edzésekre, még ugyanúgy 4,5 perces kilométereket kell futnia, mint a legszakadtabb csórónak.

Annak hogy mennyi pénzt adok neki, és hogy mennyire vannak céljai az életben, semmi köze egymáshoz. Ugyanúgy vannak szegényebb és gazdagabb körökben is céltalan fiatalok, ami nem az anyagi helyzethez, sokkal inkább a neveléssel, az értékek lefektetésével függ össze. Attól, hogy egy fiatalnak egyetemen nem azon kell gondolkozni hogy mit egyen holnap 1000 forintból, vagy hogy 8 óra tanulás után hány kávét igyon meg a 2 műszakja előtt, mert már 3 hónapja krónikusan kialvatlan, attól az a fiatal még ugyanúgy felállíthat célokat, és küzdhet érte. Sőt, akkor igazán...

A tanulmányai végéig köteles eltartani a szülő gyermekét. Kivéve ha lusta és nem csinál semmit az egyetemen. De szerintem akkor sem az lenne a megoldás, hogy jó akkor holnaptól nem támogatlak, hanem meg lehetne vele beszélni, hogy mi a baja mik a tervei.

És úgy gondolom, hogy egyetem után, amíg nehezebb neki és a szülő nem éhhalál ellen küzd, akkor még illene támogatnia. Legalább egy-egy kiadásban. Pl. ha egészségügyi problémja van, vagy pl kellene neki sürgősen egy hűtő de csak a fele pénze van meg rá stb...

Normális családban normális nevelés mellett ez a szokás. Attól még senki nem lesz elkényeztetett, ha meg igen az a szülő hibája.