Miért érzek bűntudatot ha éppen jól alakul az életem?
Háttérsztori: Anyukám gondoskodik az értelmi fogyatékos bátyámról, segítek nekik amiben tudok. Persze a hosszútávú elképzelésük az, hogy majd odaköltözöm és én fogok mindkettőjükről gondoskodni.
Eddig sorra zátonyra futottak a kapcsolataim. De most megismerkedtem valakivel akivel tudom, hogy működne, és szeretnék boldog lenni és emiatt bűntudatot érzek. Félek, hogy elrontom az egészet a gondolataim miatt, de attól is félek, hogy nem rontom el, és minden jól alakul a párommal, mert mi lesz velük, ha nekem teljes értékű kapcsolatom lesz? Persze anyám is érezteti, hogy hát, mennyi mindent kellett csinálnia, mert nem mentem át hozzájuk egy héten 2X, és ez mennyire nehéz már neki. Ha lenne rá pénzem felvennék valakit aki segít nekik a ház körüli munkában, de sajnos ez nem opció, hiszen fent kell tartanom magam.
Ezek szerint feláldozod magad az értelmi fogyatékos tesódért és az anyádért.
Leírtad az ő,hangsúlyozom az Ő elképzelésük az,hogy odaköltözz rajtuk gondoskodni és a bűntudatot,ha ezt nem teszed ,ők gerjesztik!!!
légy önálló,válj le róluk,ne legyél a szolgájuk,attól még segíthetsz is,de ehhez,amit írtál JOGUK NINCS!
Ez rajtad múlik,én is hasonló szellemben lettem nevelve.Egyébként pedig jöjj rá,végtelenül ŐNZŐEK!
A te döntésed,én nem áldoznám fel magamat,más céljaim is vannak,ha neked más nincs akkor nem írtam semmit se!
Természetesen vannak.
Neked egyszerűen ment? Hogy sikerült?
Nem sikerült.
Mivel mindennek ellenálltam ők tagadtak ki,mert azt hitték a családi kötelék mindennél erősebb és én jövök vissza kitagadnak,mikor ÉN VISELTEM A LEGTÖBB TERHET BASZKI,mára mindent letagadnak,de a mai eszemmel,hogy látom kívülről őket én lépnék le!!
Szerintem szembesítsd őket a saját sarukkal,azt nem mondom,hogy hagyd a f.tesódat,de azt se hagyd,amit veled csinálnak és ha nem tetszik NEKIK,akkor is NEKED LEGYENEK FELTÉTELEID!
Fasza... :(
Sajnálom.
Én arra gondoltam, hogy lehetne itt kompromisszumokat kötni. Mert én nagyon szívesen segítek, de az összeköltözést nem szeretném. Ott akkor számomra bezárulna minden ajtó.
Azt, hogy ha már anya nem lesz nem tudom, hogy oldhatnám meg, hiszen annyira nem fogyatékos hogy intézménybe küldjem, csak annyira amennyire neki kényelmes... Jó persze ezt már csak a tehetetlenség mondatja velem, hiszen nem ő akarta ezt. De van hogy meglepően értelmes tud lenni.
Jaj te szegény... :( Az a benyomásom, hogy tudatosan nagyon jól látod a helyzetet, csak fut benned egy érzelmi program, ami az eszeddel konfliktusban van. Azt javaslom, keress fel egy pszichológust, és kérj tőle segítséget. Ami biztos:
- JOGOD van a saját életedhez, az álmaidhoz, és meg fogod bánni, ha erről lemondasz
- a szülő akart gyereket, és nem fordítva
- pláne testvért a szülő akart, és nem fordítva
A saját anyáddal szemben sincs olyan erkölcsi kötelességed, hogy hozzá költözz és ellásd - a tesóddal szemben pedig semmiféle kötelességed nincsen. Önmagaddal szemben annál inkább! Az érzelmi zsarolás az egyik legundorítóbb dolog, amit egy ember a másikkal tehet, konkrétan az a célja, hogy a köztetek lévő konfliktus benned folyjon le. NE HAGYD!
Annyit kérdezz meg anyukádtól, hogyha az ő élete a bátyádra ment el, a tiednek miért kéne rámennie?
Próbáld meg felvenni a vöröskereszttel a kapcsolatot, rengeteg bentlakóház van értelmi fogyatékosoknak, akik nem tudnak gondoskodni magukról. Esetleg mehetne már most is úgy, hogy reggeltől estig. Ez nyílván anyukádon is könnyítene, de ha nem néztek utána dolgoknak ugyanolyan szar lesz minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!