Mit tudunk tenni?

Jelen esetben egy 80 éves asszonyról van szó Hivatalosan egyedül én "költöztem a nyakára" tekintettel arra, hogy férjem családja mindig itt lakott. A ház haszonélvezeti joga annak idején úgy lett megszabva, hogy amint a férje meghalt ő bár megkapta, de mivel a ház felét megörökölte néhai apósom, aki mivel nős ember volt kapnia kellett a feleségének haszonélvezeti jogot (ugyanis ha nem adják meg neki és kiteszik a házból nincs hova mennie), ezért azon osztoznia kellett néhai anyósommal. Az esküvőnk után ugyanez lett a helyzet, így a haszonélvezeti jog három részre osztódott közöttünk anyósom haláláig, amikor újra feleződött, csak akkor már ugye köztem és a mama között. Ami a viselkedését illeti, már lassan több mint 6 éve élünk együtt (az én esetemben), ha csak ez lenne vele a bajunk nem foglalkoznánk vele, de mivel kezdődő demenciája van és erre még rátesz egy lapáttal a rakat betegsége (rossz látás/hallás, járási problémák, keringészavar, stb.) már nem tudunk vele elbírni. Itt nem azt értem, hogy beszélgetni vele, vagy segíteni neki ebben-abban, hanem azt, hogy nem vagyunk ápolók és nem tudunk 0-24-ben a sarkában loholni, hogy ne legyen semmi baja. Úgyhogy az egészsége a nagy baj és nem ki akarjuk rakni a házából, hanem azt szeretnénk, ha tényleges ápoló(k) tudnák őt gondozni, amibe jelen esetben vagy ő nem megy bele (szeretet otthon), vagy a háziorvos (elfekvő). Egyébként van helyi fogadott gondozója, aki kb. annyit törődik vele, hogy havi 1szer kihozza neki a gyógyszerreceptjeit. És bár az lenne minden ember számára az ésszerű megoldás, hogy fogni a holmit és költözni, de 1) nincs senkije egyedül nem hagyhatjuk itt állapota miatt 2) ahhoz, hogy költözni tudjunk szükség lenne anyagi háttérre, ami max. abból lenne ha közös megegyezéssel eladnánk a házat, amit feleznünk kellene és mivel falu helyen lakunk a végösszeg max 4 millió lenne, ami felezve 2 millió, amiből nem lehet olyan házat venni, ami megfelel gyereknevelési célra 3) és itt a bökkenő, hogy amint feljön egy veszekedés során a házeladás témában egyből nem egyezik bele és elkezdi a bőgést. Valóban az is könnyű megoldás lenne, ha visszamennék dolgozni, de egyrészt nincs kire bíznom sem a 14 hós kisfiamat, sem a nagyit. Férjem szülei halottak, az anyám dolgozik 3 műszakban, az apám pedig az ország majdhogynem másik felén lakik, rajtuk kívül max a húgaim jöhetnének szóba, akik viszont iskolások (és bár a Covid miatt most otthon tanulnak ez nem állandó). Emellett tekintettel a jelenlegi helyzetet nincs kizárva az sem, hogy amint visszamegyek GYES-ről kirúgnak, mivel elég nagy létszámú elbocsátások vannak a Covid kezdete óta a korábbi munkahelyemen, így ebben az esetben ott vagyok, ahol a part szakad, plussz a biztos havi összeg is ugrik a részemről. Jelenleg is úgy tudtuk megoldani a felvigyázást, hogy mivel fiam a szobánkból még nem lett átköltöztetve a neki vett bébiőrt a mama szobájába állítottuk fel, ha baj van tudjunk róla, de ez sem ér sokat, ha egy pelenkacsere esetén "nyakig babak*kis" vagyok nem fogok tudni odaérni hozzá mikor egyedül vagyunk itthon, ugyanez érvényes bevásárlásra is. Ha nincs vele itthon senki és összetöri magát az a mi felelősségünk. Az pedig már csak hab a tortán ahogy viselkedik, szó szerint a szájába repül a sült galamb: minden napra van főtt étele, nem kell semmit csinálnia itthon elvégzem a házimunkát, megcsinálom a bevásárlását, ha kell kiváltom a gyógyszereit, férjem szintén ugrik minden egyes alkalomkor, amikor eszébe jut valami. Erre ő panaszkodik mindenre, amikor azt hiszi nem halljuk elhord minket mindennek, csak épp rendes embernek nem, beleszól abba, mikor mit miért hogy csinálunk, nem egyszer abba, hogy hogyan foglalkozom a fiammal. Itt csak a legjobb példa rögtön mikor szülés után hazajöttünk férjem kért ki pár nap szabadságot, hogy együtt tudjon lenni velünk amíg hozzászokunk az új életmódhoz első babánkkal. Egyik nap megkértem hogy rakja be a mosást amíg szoptatok. Az volt erre a reakciója, hogy minek szültem gyereket, ha nem tudom nélkülözni, amíg nem csinálom meg a dolgomat ahelyett, hogy a férjemet ugráltatom. Ez a viselkedése mindennapos és a tehetetlen állapotát csak rosszabbá teszi.