Látogatjátok ebben a helyzetben az idős rokonokat, nagyszülőket?

Nem értem miért kell lepontozni azokat, akik ésszel, de látogatják a szeretteiket... Az én anyukám tavaly kijelentette, hogy előbb halna bele ha nem láthatna minket gyermekeit, és unokáit, mint a covidba. Igy igen, hetente 1x megyünk hozzá. Ölelés puszi nincs, fertőtlenítünk, és amennyit lehet a kerben vagyunk.

Értelem szerűen ha bárkinek bármi betegség tünete van, nem megyünk, illetve 2x voltunk kontaktok akkor sem mentünk 2 hétig. Mindenki él és virul.

Ellenben barátnőm egy éve már hogy nem látta a vidéken élő szüleit, az anyukája múlt héten halt meg, most meg megy a sírás rívás, hogy úgy halt meg, hogy egy éve nem látták... Az élet túl rövid, és kiszámíthatatlan sajnos, bárkivel, bármikor, bármi megeshet.

20-as vagyok, én sem értem a lepontozásokat, most már több, mint 1 éve tart ez az egész, és egyáltalán nem látszik még a vége. Jövő héten temetjük az egyik távolabbi rokont, aki évek óta idősek otthonában élt. Az elmúlt 1 évben a kapun keresztül találkoztunk, úgy halt meg szerencsétlen, hogy senki nem fogta a kezét, senki nem ölelte már meg egy éve. Nem mondom, hogy ebbe halt bele, de hogy hozzájárult az állapota romlásához, az egészen biztos (nem covidban halt meg, rákos volt).

Nem akarom bagatellizálni a vírust, mert tényleg veszelyes, de senki nem beszél arról, hogy milyen hatása van annak, hogy most már tényleg második éve el vannak szakítva egymástól a családok. Nem látom be, hogy miért kockázatosabb egy nagyszülőt heti 1x meglátogatni, figyelve az előírásokra, annál, hogy teljesen magára hagyjuk, mindenféle emberi kapcsolat nélkül (a telefon meg a skype nem az). A magány öl.

Igen, hetente találkozunk anyósomékkal és kb. kéthetente a férjem nagyszüleivel. Sógornömékkel 2-3 hetente, ott van kisbaba, nálunk most fog születni.

Amúgy nyilván igyekszünk odafigyelni, én így terhesen nem járok kb. sehova már egy kis ideje, a férjem is igyekszik kerülni a tömeget, ahogy az anyósomék is.

Igazából nem látom értelmét annak, hogy évekig ne lássuk egymást, most születik mindjárt az unokájuk, most mondjam azt, hogy nem láthatják? Még nekem is rosszul esne, ha nem lehetnének részesei a kicsi életének, nemhogy nekik.

Nem emiatt nem járok hozzájuk, igazából eddig se nagyon jártam nagyszüleimhez, mert már csak a múlton merengenek. 1000x hallott dolgokon, ált. bátyám kiskori "cukiskodasait", engem csak mint full antiszoc kezelnek, hogy velem kiskoromban nem lehetett semmit se csinálni, felvenni se, mert üvöltöttem. Hát bakker, biztos nem szerettem, ha a fülembe üvöltenek, meg az arcom csipkedik.

Évi 1x karácsonykor, de elmaradt az is, mert nagyfater pánikol, hogy elkapja....