Ilyen viselkedés lehet szakító ok?

8-as vagyok.

Elnézést a helyesírásért, mondatfelépítésért.

Kérdező!

Úgy kell föltenned a kérdést, hogy együtt tudsz-e élni azzal, hogy a családi eseményeken jellemzően a párod nélkül veszel részt, ill. ritkán hívsz magatokhoz mást.

Ha jól értem, neked volt előző házasságod, felnőtt gyerekeid vannak stb. Közös gyerek pedig (ha jól értem) nincsen.

Ha egyébként jól megvagytok, nem muszáj szakítani, de lehetne lazábbra venni a kapcsolatot. Ha pl. nem laknátok együtt, akkor máris nem téma, hogy az egyedül általad lakott lakásba kit mikor hívsz vendégségbe.

Ettől még ti találkozhattok, csinálhattok kettesben programokat, szexelhettek. Ez egyrészt tényleg visszalépés egy kapcsolatban, másrészt így mindketten úgy élhetnétek, ahogyan szeretnétek.

Nyilván ennek megvan a veszélye, hogy összetalálkoztok egy olyan, ellentétes nemű emberrel, akivel ebben (is) egyeztek, és emiatt szakítanátok jelenlegi párotokkal. Azért ezt a kapcsolatot nem úgy kell kezelni, mintha első házasságotok lenne és közös gyerekeiteket nevelnétek a közösen vett lakásotokban. Olyan szintű legyen a kapcsolat, ami mindkettőtöknek megfelelő. Ha ebben nincs egyezség, lehet szakítani.

Párod jobban teszi, ha menekül ilyen undorító családból. Jajj a Peti nem úgy ugrál ahogy mi fütyülünk, akkor majd jól kiutáljuk, majd megtanulja. Dedó bammeg...

Az a megoldás, hogy kiállsz a párod mellett és helyreteszed a "kedves" kiscsaládot.

Szia,

7-es vagyok, örülök hogy tudtam segíteni rálátni a dolgokra. Igaz, valóban nincs még megoldásod rá. Valójában, azt mondanám, hogy mindenkit úgy kell elfogadni amilyen. Nem szabad senkit sem megváltoztatni, de annál is inkább, tiszteletben kell tartani. A szüleidnek jobban megkéne érteniük hogy párod milyen ember. Ebben te tudsz leginkább segíteni, elkéne magyaráznod nekik hogy ő másfajta beállítottságú és ha nem tetszik nekik akkor ez van. Ha szereted őt, valóban... szereted őt, akkor védd meg és maradj vele. Ha nem, akkor jobb külön. Felesleges annyi stresszt vinni egymás életébe, csupán előbb megfogtok halni a stressztől(köztudott). Egyébként nem hiszem, hogy a szüleid és gyerekeid megutálnák őt emiatt. De, ha mégis úgy gondolod hogy ez okot ad arra, hogy a szüleid megutálnák őt ilyesmi miatt, akkor ne haragudj, de azt kell mondjam, a szüleiddel baj van. S kérlek, ezt ne vedd sértésnek.

Minden jót kívánok.

Igen, nálam válóok lenne, ha a párom folyton ráncigálna mindenféle nagycsaládi ünnepre, akaratom ellenére, csak mert a Gyuri bácsi, meg a Tekla mama megharagszik, ha nem megyek el, illetve, ha mihozzánk csődítené a komplett pereputtyot. Nem, én még voltaképp a saját rokonságomra sem vagyok kíváncsi. Nem is megyek hozzájuk.

Ha esetleg meglátogatnak, egy kényszerű kávé, meg egy pohár ásványvíz után 40 perccel már komoly utalásokat teszek arra, hogy illik felállni és hazamenni.

Ez van. Szeretek csendben, kizárólag a családdal együtt lenn -lehet, hogy ez azért van, mert napközben, a munkám révén többszáz emberrel találkozom, és elegem van az emberekből mire hazaérek.

F/50

Én meg úgy látom, hogy mintha nem lennél annyira fontos a párodnak. Mintha ő már kezdene leválni rólad. Eddig tudott alkalmazkodni, "kibírta" azt a néhány családi összejövetelt, most meg már nem? Nem vagyok benne biztos, hogy ő is ugyanúgy tervezi a közös jövőt, legfeljebb még nem talált jobbat.

Azért gondolj bele, akarsz-e egy olyan emberrel együtt élni, aki nem látja szívesen a gyerekeidet? (és ahogy öregszik, ez egyre rosszabb lesz)

Aki nem szereti és nem tiszteli a családodat?

Azt azért elvárja, hogy te menj az ő családjához, vagy ő sem jár haza?

Én azt olvastam, és egyet is értek vele, hogy minél magasabb az intelligenciája valakinek, annál könnyebben tud alkalmazkodni. Már, ha akar, és azt hiszem, ez a kulcs. A párod nem akar.

Mert nem vagy neki fontos.