Mi ez a hirtelen felháborodás? Lehet hogy ezzel vége a szoros kapcsolatunknak?

A násznagyaimnak gyerekük született, ugyanazon a napon, amikor nekünk. Nagyon jó a viszonyunk velük, gyakorlatilag testvéri, holott távoli unokatestvérem csak a násznagyom.

Na most ők felkeresstek azzal, hogy legyünk a gyerek keresztszülei (ők reformátusok). Mi közöltük, hogy nem tudjuk ezt el állani, egyrészt mert én nem vagyok megkeresztelve, másrészt mert a feleségem rég szakított a reformátusokkal.

Ez megdöbbenést váltott ki náluk és kissé kínos helyzet keletkezett. Valahogy letudtuk ezt, megértették, hogy nem vállalhatjuk, mert nem vagyunk erre megfelelő választás. Az este végén a násznagyaomnak az az ötlete támadt, hogy akkor kereszteljük együtt, vagy egymás után a gyermekeket és tartsunk együtt bulit. Megmondtuk nekik, hogy ez sem lehetséges mert nem szeretnénk megkeresztelni a gyermeket.

Itt elbúcsúztunk, majd távoztak. Reggel megint felhívott, hogy "az este ittam és biztos nem gondoltam át, mit mondtam" és megint rákérdett. Én közöltem vele ugyanezt, hogy, nem fogjuk megkeresztelni.

Rá nem jellemző módon elkezdett hangoskodni, csapkodni, kikelt magából, hogy "a gyermeket meg kell keresztelni, mert beteg lesz ha nem" meg hogy "magunkra vonjuk Isten haragját ha nem kereszteljük meg", meg hogy "így nem lehet majd az ő keresztény gyermekük az én fiam barátja, mert rosszra nevelné". Összevesztünk és kinyomtam.

Normális ez a helyzet? Lehet, hogy vége a nagy barátság a ezentúl?