Sokan tartják magukénak azt a felfogást, hogy a vér kötelez?

Segíteni kell lelkileg, segíteni kell, hogy munkát találjon.

De nem vagy köteles alkalmazni. Bevenni társnak az üzletbe meg főképpen nem szabad.

Sokszor nem szül "jó vért".

Én nem tartom magaménak ezt. Csak azért mert valakivel van egy közös ősünk nem kell kedvelnem, szeretnem. És így segítenem se kell neki.

Ahogy tapasztalom a mostani 30 alatti korosztálynak már annyira nem a vérségi kapcsolat számít, hanem hogy ténylegesen mennyire van jóban az adott emberrel.

Nem pont olyan értelemben, ahogy te írod, de alapvetően igen. Természetesen a rokonság foka és legfőképpen a kapcsolat minősége rengeteget számít. Van olyan rokonom, akiért nem tennék semmit, és van, akiért nagy áldozatot is hajlandó vagyok hozni, és igen, ebben az is benne van, hogy rokon, ha nem lenne az, nem tenném meg, jó viszony mellett sem.

Ez tehát egy fontos adalék, egy "belépő", amihez hozzá kell tennie mindenkinek a magáét is, élnie kell a lehetőséggel.

Fiatal koromban igen, most már nem. Gyakran egyik rokonommal sem találkozok, viszont akit jó embernek tartok (mégha ritkán is találkozunk) annak segítenék. Akivel nem vagyunk jóban vagy tudom hogy nem kedvel mert szüleimmel is rögös volt a kapcsolata biztos hogy nem. Szerencsére szűk családom is így gondolkodik, senki sem akar semmit rámerőltetni.

Nem hallottam még ilyenről hogy üzlettársnak bevenni valakit csak mert rokon. Már tizenévesen hallottam azt hogy "üzletben nincs barátság". Később értettem meg mikor megtapasztaltam hogy mennyi konfliktus lehet a pénz miatt rokonok, barátok között is. Mivel megélhetésről van szó nem szabad összekeveri a kettőt, kivéve talán ha mindenki tudja hol a helye.

Nem értek vele egyet, és nem is tartom magaménak ezt a szemléletet. Pedig nem vagyok már fiatal.

N/54

Szerintem a tettek számítanak végső soron!

Férjembe verték bele ezt, hogy a vér a minden és más nem számít kb, csak a vérségi kapcsolat ér valamit. Nagyon zavart hogy így gondolja mert az sem számított, hogy tetű szemétláda vele a saját családja, mert a vér kötelez és szeretni kell őket akkor is és mindent el kell nézni... De ez csak neki van így betanítva, ő felé ez nem így van! Őt nem tartják ennyire nagy becsben és a közös vér sem számít.

Én mondtam neki, hogy idiótaság ez a gondolatmenet, mert ennek hála sosem leszek családtag náluk és ezek szerint ő sem tekint annak??? S mi lesz akkor amikor a tisztelt családja hátba támadja ahogy meg is történt? Testvére pusztán mérhetetlen önzésből megtagadja őt, mert egyszer nemet mert neki mondani egy kis dologra... Ennyit a szent vérségi kapcsolatukról!

Plusz akkor egy árva gyerek akiket felnevelnek nevelő szülők, sosem érezheti magát jól, boldognak, mert nulla vérségi kötelék? Ezt megkérdeztem a férjemtől és hát ezzel a kérdéssel megfogtam őt....

Talán másképp látja már ő is egy kicsit a dolgokat.