Szerintetek mennyire meghatározó, egy pár életében ha 2 különböző politikai irányzatot éreznek magukénak?

A legjobb barátom mszp támogató, én meg fideszes vagyok. Nem azon múlik hogy melyik pártot látjuk megfelelőbbnek, hanem hogy az élet különböző dolgairól hogyan gondolkodunk. Valójában ugyanazt tartjuk fontosnak a családban, társadalomban, gazdaságban - csak míg én azt gondolom, hogy ezeket inkább a fidesz képviseli, addig ő meg sokáig azt gondolta, hogy az mszp. De mivel ebben viszont nem értünk egyet - hogy a mindkettőnknek fontos dolgokat ki képvisel jól - így nem is szoktunk konkrét pártpolitikáról beszélni, csak egyes ügyekről, történésekről.

Ahhoz hogy a barátságunk évtizedek óta megmaradjon, ahhoz az kellett, hogy elfogadjuk, a másik másképpen látja a dolgokat - de valójában ugyanazt szeretnénk. Meg az, hogy ne akarjuk egymást meggyőzni, hogy a másik téved.

Ez egy baráti kapcsolatban működik. De párkapcsolatban nem fog, mert együtt éltek, minden témával közösen találkoztok. Előbb utóbb vagy szembe kerültök egymással, vagy rájöttök, hogy nagyjából egyformán gondolkodtok és ezzel a politikai választásotok is alakulni fog egymáséhoz.

Vagy az egyikőtök befogja a száját, feladja a saját elképzeléseit és nem foglalkozik a politikával, nem érdekli, hogy a másik akár úgy fog szavazni ahogyan ő biztosan nem akarná.

Ha együtt vagytok, akkor ki fog derülni, hogy az a "liberálisabb férfi" és "konzervatívabb nő" az élet kérdéseiben mennyire lesz egy hullámhosszon. Meg fogod látni, hogy nem azért működik egy kapcsolat, mert ugyanaz a politikai beállítottságuk - hanem ha működik egy kapcsolat, az azt jelenti, hogy hasonlóan vélekednek és jól együtt tudnak működni. Meg szeretik egymást és elfogadják, hogy a másik nem ugyanolyan, mint ők.

Majdnem 30 éve vagyunk együtt a párommal. Hidd el, hogy soha nem volt azonos a véleményünk a politikában - csak nagy vonalakban hasonló. Soha nem kérdeztük egymást, hogy kire fogunk szavazni, mert mindkettőnknek mindig fontos volt, hogy elmenjünk szavazni, együtt és ott arra szavazzunk akit a legjobbnak gondolunk. És nem, ő tuti nem szavazott mindig a fideszre, ahogyan én sem.

Ha probléma van két ember között, akkor ezt nem a különböző politikai irányultságuk okozza, hanem sokkal inkább hétköznapi dolgok, anyagiak, rendetlenség vagy hogy ki mosogasson - amikből tovább mehet a vita és eljuthat a politikai csatározásig.

Ha megtaláljátok egymásban azokat amik közös dolgok, amiket együtt jól és szívesen csináltok, akkor a politikai irányultságotok nem lesz fontos és alakulni is fog. Meg fogjátok ismerni egymást, hogy mit értesz te azon, hogy "liberálisabb felfogású" és miért ő "konzervatívabb" és hogy ezeket össze tudjátok-e illeszteni, vagy ütik egymást.

Amíg nincsen égbekiáltó a különbség, valószínű nem lesznek gondok.

Egy kommunista például csak anarchistákkal és szociáldemokratákkal tud könnyen meglenni. (persze vannak kivételek, bár elég ritka hogy egy konzervatív vagy egy liberális összeférjen egy kommunistával, nacionalistákkal meg pláne, fasisztákról és nácikról nem is beszélve)

Én a Marx és Rousseau féle kommunizmust vallom. Ahol nincsenek "egyenlőbb"-ek és "állami" dolgok, hanem mindenki egyenlő és a "senkinek sincs semmije" helyett "mindenkinek van mindene". - (Tudom, ez a valóságban sajnos nem valósítható meg, túl idealizált. Attól még ezen a nézeten vagyok)

A kérdés viszont, hogy csak politikailag legyen más a nézet, vagy társadalmilag, gazdaságilag is?

...

Nekem kommunistaként (társadalmilag liberálisként) volt már kapitalista konzervatív barátnőm.

Tény és való, nem sokáig voltunk együtt. Kiütközött nagyon.

Ő gazdaságilag inkább a magánpénztárcát, támogatta, csak a közös legyen közösbe fizetve. Én a közös kasszát pártolom. Fizunál minden be középre, és az egész egyenlő elosztása.

Ő társadalmilag konzervatív volt, míg én liberális. Én teljes mértékben elfogadok mindent és mindenkit, addig ő elég nehezen emésztette meg, miután elmondtam neki hogy a bátyám meleg.

...

Mára azonban már egy kommunista, liberális hölggyel vagyok együtt, aki a feleségem lett. Mivel vietnámi, félig-meddig logikus, hogy kommunista.

Fizetéskor be a közösbe és elfelezzük (én keresek többet, nem kevéssel), ha valami nagyobb összegű dolgot vennénk (több, mint 10.000/db egységár, pl. drágább cipő, óra, függönyszett, stb.) akkor megkérdezzük a másikat is, hogy okés-e.

Nincs női munka, férfi munka. Én is főzök és itthon vagyok a gyerekkel, míg ő újrahúzza a kézifékbowdent a kocsiban.

Viszont ugyanez fordítva is igaz.

Bár a legtöbb dolgot együtt csináljuk. Míg én a kocsi alatt fekszem, addig a feleségem a kocsi mellett grillez, a lányom pedig aranyos babakacajjal tökön üt azzal a villáskulccsal, amelyiket még elbírja.

Szerintem nem lesz kistesója.

...

Na de elkalandoztam...szóval a lényeg, ahogy fentebb is írta már valaki, hogy nem maga a politikai, társadalmi, szociológiai, gazdasági nézetkülönbség az, ami baj lehet.

Hanem ezeknek a meglátásoknak a magánéletre kivetített verziói.

#8

Valami zavar van tenálad.

Az hogy egy pár - főleg házaspár - közös kasszán van, az nem kommunizmus, meg társadalmi liberalizmus. Azt úgy hívják, hogy család.

Ezért házasodnak össze az emberek, hogy egy közösséget alkossanak utána - amúgy a törvény is erről rendelkezik, hogy a házasságban minden szerzett vagyon közös.

Természetesen vannak akik ettől eltérően csinálják, de ők vannak tévedésben. Ez nem valamiféle társadalmi vagy politikai beállítódás következménye, hanem személyiség és szokás. Aki úgy nőtt fel, hogy a saját családjában közös volt minden, ott ez a természetes és eszébe sem jut, hogy létezhetne olyan, hogy külön kassza egy házasságban. Aki meg eleve önmagát tartja individuumként fontosnak, aki nem tanulta meg vagy éppen látta hogy mások rosszul csinálják és ezért szándékosan kerüli az ilyen anyagi közösséget, az meg ragaszkodik a maga kis külön kasszájához.

Amúgy egy párkapcsolat is más, mint egy házasság. Addig mi is külön kasszán voltunk a párommal, amíg csak együtt jártunk, majd együtt éltünk, csak közösen fizettük a közös dolgainkat. De a házassággal családdá váltunk és ezután már nem volt külön kasszázás. Ahol gyerek is van már, ott meg teljességgel értelmetlen is lesz a dolog.