Illik-e/kell-e tartani a kapcsolatot olyan családtagunkkal, akit nem kedvelünk, csak azért, mert ő rokon?

Van, aki szerint illik. Szerintem meg megvan a szíve joga mindenkinek, hogy azokkal tartsa a kapcsolatot, akikkel akarja / akik normálisan viselkednek vele. Ez alól kivételt képez sztem az, ha vkinek a saját 18 év alatti gyerekéről beszélünk, mert azt pont neki kellene nevelnie.

Nekem például apámmal van egy kiállhatatlan viszonyom. Nem bírok vele egy légtérben megmaradni. Buta, kiabál, és mindíg is ilyen volt, gyerekként többször bántott. Külföldön dolgozott és a család utálta ha hazajött hétvégére ordibálni. Sokszor mondtam anyámnak váljon el, bármennyire is bután hangzik, de anyámnak szerettem volna a nyugalmát. Beteg lett, kapott egy strokot és utána pedig bőgéssé és önsajnálattá fordult az egész. Mondanom se kell milyen csodálatos apai mintát kapott a nálam évekkel fiatalabb öcsém, aki még mindig otthon lakik..lelki zsákutca..én menekültem amint lehetett. Egész gyerekkorom abból állt, hogy könyörögnöm kellett, hogy adjon 1500 Ft ot buszbérletre, hogy bejárhassak iskolába meg a pénz körüli vitát hallgattam éveken át, hogy anyukámat sakkban tartotta. Ha az ember hazamegy látogatóba annyit mond, hogy mennyek haza a picsába ahonnan jöttem. Nem éreztem soha nagya apa - lánya kötődést és ezek után se fogok. Nyilván nem is miatta megyek haza, hanem a többiekért. Szokott írogatni, meg hívogatni, csak módjával válaszolok... a szememben ő nem létezik és ez így van jól. Sajnálom, hogy nem kaptam egy rendes apa mintát, és ez sajnos kihat a jelenlegi életemre és rossz prákapcsolati döntéseimre is.

Szerintem nem kell. Annak csak az a vége, hogy kötelező rokonlátogatás alatt jópofizik az ember, aztán ha vége van, akkor lehet megint szidni a másikat a másik háta mögött. Mindenkinek könnyebb, ha az ilyesmitől megkíméljük egymást.