Hogy reagálnál, ha az anyukád az utolsó pénzét kölcsön adná a testvérednek, és emiatt nem futná neki 3 szelet tortára és a szülinapi ebédedre, amit korábban ő ajánlott fel?

Mindig kér, ha elfogy a pénze(ami gyakran elfogy, mivel nem dolgozik, de ötlete mindig van, mit csináljon, de nyilván minden ötletéhez pénz kell mástól) ahelyett, hogy eladná a számára derogáló ciki holmijait.

Eladja a lakását most és nincs pénze, amíg ki nem fizetik, aztán külföldre megy.

Pénze valóban nincs, de kb 500 ezer forint értékben van márkás ruhája és cipője(nem h&m a márka) használtan! több zsák, és nagyon sok neki nem kellő holmija nagyobb értékkel.

Kérni mindig könnyebb, mert az nem melós, nem kell kimosni, eltörölgetni, lefotózni, feltenni, lebeszélni, átadni a cuccokat a pénzért.

Mindegy, nem is érdekel, csak egy kis együttérzést vártam mert teljesen kivagyok a kivételezéstől felnőttként is, egyszerűen hiába öregszik az ember, mindig bántani fogja, hogy az anyja nem szereti egyformán őket, akkor is ha tagadja, egyszerűen tudni.

És ha én is kölcsön kérnék? Nem tudok adni mert minden pénzem folyton a másiknak adom(kéthetente kér kölcsön, amit nem ad vissza) már évek óta. Most azért fogja csak visszaadni(ha visszaadja) mert eladja a lakását és rászakad egy hatalmas összeg. Nem vezetik a kölcsönöket.

Nagy volt a nyomás anyám részéről, naponta többször mondta, hogy az öcsém szenved, nincs mit felvegyen, neki csak régi telefonja van, szegény így, szegény úgy, jajj a kistesóm(2 év van köztünk), gondoskodhatnék róla hisz a testvérem, ezt így, ezt úgy, elvesztettem a realitásérzékem, mikor adtam, mindig rendes volt velem mindkettő, aztán mikor nem, akkor már kevésbé.

Mindegy, csak újabb "sérelem" ért, és kellett a külső elfogulatlan vélemény, hogy ez tényleg az e. Erre is használom ezt az oldalt egyébként, meg kiírni is jó a dolgokat.