Segítenem kellene majd a nagynénémnek, ha idős lesz?

Az anyai nagynénémnek soha nem született gyereke /lévén, mostanra már 48 múlt valószínű nem is fog/. Mindig azt mondogatta, hogy majd én fogom őt eltartani öreg korában.

A kapcsolatunk nagyjából 15 éves koromig nagyon jó volt, rengeteget foglalkozott velem, elvitt mindenfele, sokat játszottunk (most vagyok 30) aztán egyszer csak valamin összeveszett anyukámmal és hopp, eltűnt az életünkből. Onnantól kezdve csak néha-néha írt, de akkor is csak olyan jelentéktelen dolgokról mint az időjárás, viszont ha valami létfontosságú dolog történt, akkor azonnal előkerült (pl. bántalmazó házassága volt Angliában, és haza akart szökni de egy ft-ja sem volt, és kérte, hogy küldjünk pénzt repülőjegyre - anya küldött, de továbbra sem találkoztak vagy beszéltek)

Mostanra már maximum évente 1x ír, de akkor sem kimondottan nekem szól, inkább csak rajtam keresztül próbál eljutni anyához.

Viszont elég jól ismerem, hogy tartsak tőle, hogy valóban elő fog kerülni amint szükségét érzi.

Rendes munkája sohasem volt, többnyire örömlányként dolgozott, de abból lassan végleg kiöregszik, most van valami férfi vele, de azok nem szoktak túl sokáig tartani, így nem tudom mi lesz vele, ha egyedül marad.

Én nem gondolom úgy, hogy kötelességem lenne őt segíteni, viszont nagyon nagyon nehezen tudok csak nemet mondani, főleg, ha valaki éhes vagy fázik.

Szülői örökségük nem igen lesz, így nem tudom mi lesz vele a későbbiekben, az én szüleim nem kérnek belőle abban egészen biztos vagyok.