Mi miatt romolhatott meg ennyire a kapcsolatunk?

Túllspilázod. Egyszerűen más lett az érdeklődési körötök, széjjelebb kerültetek és meglazult a kapcsolat. Annyira távol kerültetek, mint ő pár ismerőssel, akikkel ugyanennyire intenzíven tartja a kapcsolatot. Ettől egyikőtök sem rossz vagy jó, csak így alakult és kész.

Ha van akciótok vagy ilyesmi, értesítsd, vagy azbFB-n köszöntsd fel, de ezenntúl ne erőltesd a dolgot!

Elég sok oka lehet.

Talált más barátokat és mivel kevés a szabadideje, azt inkább rájuk szánja? Lehetséges, hogy valamilyen szintek ezek érdek-kapcsolatok is, az egyetem lényegesen könnyebb, ha a csoporttársak segítik egymást, megosztják a tételek kidolgozását és átküldik egymásnak a jegyzeteket, együtt írják meg az online teszteket stb.

Esetleg az nem lehet, hogy irigy rád valami miatt?

Vagy a szüleitek közt megromlott a kapcsolat és ezért nem akar találkozni? (belemanipulálta a családja, hogy ti rosszak vagytok ilyenek-olyanok vagytok és ugyan nem mondja ki, de elhiszi ezt és ezért nem akar találkozni?)

Lehet abban is valami, amit a kettes írt, hogy a szülei magyaráztak be neki valamit. Családi összejövetelek sincsenek? Nem lehet, hogy tudtodon kívül valamivel mégis megbántottad?

Sajnálom, hogy így alakult köztetek a kapcsolat. De mennyi idősek vagytok? Mit tanul az egyetemen? Mert oké, kell tanulni, meg minden, de nem hiszem el, hogy péntek délután/szombaton nincs félórája beülni kávézni lazítás céljából.

Jajj, nem kell ezt túlgondolni; a gyerekkori barátságoknak (unokatesók között is) 99%-ban ez a sorsuk.

Nekem is volt egy legeslegjobb barátnőm, 12 évig jártunk egy osztályba, sulin kívül is szétválaszthatatlanok voltunk még általános iskolában. Annyira, hogy a tanárok összemosták a nevünket, és úgy szólítottak mindkettőnket. :)

Aztán jött a középiskola, és bár ott is osztálytársak lettünk, de elkezdett különválni az utunk. Persze fájt először, de meg is értettem: ő már nőiesedett minden szempontból. Öltözködött, körmöshöz járt, fodrászhoz, szoláriumba... bulizni péntekenként azokkal az osztálytársakkal, akik ezt szerették, illetve később edzőterembe.

Én ezzel szemben valahogy "megragadtam" még egy ilyen kislány létben, nem érdekelt, hogy 15 évesen már kellene jobban adni magamra, stb. Ciki voltam neki, így utólag pedig meg is értem. Nekem lett egy iskolán kívüli hobbim és ahhoz kapcsolódó társaságom, mi állandóan színházba jártunk, mindenhol az országban. A színház az osztálytársaimnak és a volt legjobb barátnőmnek szintén ciki volt. Nem utáltuk meg egymást, de eltávolodtunk.

Azóta eltelt jó pár év, már bőven a 30-as éveink közepén vagyunk, és kicsit megint egymásra találtunk az elmúlt években. Ő túl van ezen a "tini korszakán", én is felnőttem és nem mászok már fára és nem focizok az utcán a fiúkkal. :D De nem lett olyan már a barátságunk, mint régen volt, és szerintem nem is lesz soha. Évente 3-4-szer beszélünk, és jól van ez így felnőtt embereknél.

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy nekem a bulizós-szolis-körmös-stb. korszak azóta se jött el, pedig mindenki jósolta, hogy biztos csak lassan érek, de majd ilyen leszek egyszer én is. Hát nem. És igen, még mindig a színház világa vonz. :D

Na, hát szerintem nálatok is simán ez van: semmi bajotok egymással, de ahogy idősödtetek, nem egy irányba változtatok, így már ugyanaz a barátság nem tud visszajönni. Rosszul esik, elhiszem, de ezért senki sem hibás vagy felelős. Ez a felnőtté válás rendje. Neked is meg kell találnod a mostani saját társaságodat, mint ahogy tette ő is. Ettől még lehet szeretni egymást, és ahogy mondod, a családi találkozókon jól elvagytok. Ez totál normális így, rengeteg emberrel tudok jól elleni, de a szabadidőmet mégse akarom velük tölteni utána.