Ti hogy viselitek ha valaki váratlanul beállít és maradni akar?

Nálunk anyósom volt ilyen, az anyámmal. (Velünk nem tudott, külföldön éltünk.)

Anyuval beszél lazán telefonon, "hát nem tudom, hozzád el fogunk-e jutni".

B+, hívott valaki? Nem.

Aztán odaállít, közli, hogy ő ott alszik.

Anyám meg amilyen galamblelkű, nem mer szólni, mert ő még egy más korosztály, és hát így illik.

Hát k...vára nem. Én szóltam a férjemnek, hogy állítsa le az anyját, vagy én állítom le.

(Azóta elváltunk, de még most is ha az anyja arra jár (100 km) akkor felhívja anyut, és bejelenti, hogy "megyek egy kávéra hozzád." Én sem tudtam soha, hogy valaki ENNYIRE pofátlan, vagy így természetes neki, mert náluk az ő családjukban ez volt a divat.

Jól tetted kérdező. Végre valaki ebben a kategóriában, aki cselekedni is mer, nemcsak rinyálni tud.

A saját otthonába mindenki azt enged be, akit akar, annyi időre, amennyire akarja. Szerintem is pofátlan szó nélkül odaállítani. Na meg ki tudja, lehet, hogy hetekig ott maradt volna...

A nyitókérdéstől függetlenül vita alakult ki az ottalvós vendégeskedésről.

Erről a következő a véleményem.

Ha valaki távolról jön oda látogatóba, érthető, hogy ott tölt egy éjszakát.

Csak ennek természetesen nem úgy kell működnie, hogy váratlanul beállít, aztán egy kiadós beszélgetés után közli, hogy maradna éjszakára. Annyi nálam belefér, hogy bejelentés nélkül becsönget beszélgetni, találkozni - legföljebb megmondom neki, ha alkalmatlan időben jött. De egy ottalvós látogatást igenis előre le kell egyeztetni. Nemhogy szólni kell, hogy mennék, de eleve időpontot kell egyeztetni, hogy a másiknak mikor lesz egy szabad délutánja vagy erre szánható napja. Lehet, hogy csak fél év múlva, és ezen sem szabad megsértődni. Az ottalvást pedig még csak úgy sem lehet megkérdezni, hogy "ugye nem gond, ha ott alszom", mert ez is burkolt kérés. Itt egyedül úgy lehet mondani, hogy "szívesen meglátogatnálak a tavasz folyamán titeket", és ha erre nyitottság van, akkor hozzátenni, hogy a távolság miatt két napra mennék, és tudna-e szállást javasolni a közelben, ÉS HA ERRE AZT MONDJA A ROKON, hogy "dehogy alszol másutt, szívesen látunk éjszakára", akkor azt el lehet fogadni.

Olyan is lehet, hogy pár nappal előtte derül ki, hogy pont arra fogok járni, akkor viszont teljesen esetleges, hogy rokonaim ráérnek-e egy délutáni beszélgetésre, és ottalvás föl se merülhet.

Mindig szoktam mondani magamba mikor zebrán megyek átfele és ugye én jobb oldalt velem szembe megindulnak, hogy egyre többen jönnek vissza Angliából. Persze viccként mert ott ugye baloldalt járnak. Nekem kell félreállnom hogy ő tudjon tivább jönni.

Itt is valami uri szokás. Feltételezitek, hogy eleve így tervezik a rokonok. Mondjuk a kérdező unokatesója délután ment valszeg nemcsak ezért de ahogy utolsó is írta több száz km es utazásnál nem raknám ki a szűrét. Haez sűrűn előfordulna jelezném neki de így nem lenne pofám.

Szeretném tisztazni: okés, ha tervbe volt valami más, nyílván nem mondom le azt. De itt a kérdező írását figyelve már este volt, gondolom nem mentek sehiva már, egy éjszakát töltött volna el a rokon. Sokan irtak az ágynemüt, tusfürdőt, vizet. Most őszintén... tényleg tönkretesz anyagilag bárkit is ennyi más álltal használt dolgok?

Persze van, hogy nem szívesen utazgatol este már én sem tenném. Kíváncsi lennék, hogy rákérdett vagy tényleg kijelentő módban mondta e a rokonja, hogy maradna. Sok emberben akkora egoizmus van, hogyha nem ő ajánl fel valamit vagy nem őneki jut eszébe valami hanem egy másik ember, telesen elzárkózik. Milyen összetartás ván így emberek ha a vérünktől is megvonunk egy éjszakát? Picit távolodjunk már el a mit illik és hogyantól mert nem biztos, hogy tudjuk miért nem akart hazamenni. Egy éjszaka!!! Nem egy hét.

De nem fogod fel, hogy mások vagyunk? Lehet, hogy te ilyen extrovertált, buli az élet ember vagy, én pl nem. Semmi dolgom, de ne csináljon nekem senki programot.

Vagy nem is extrovertált vagy, csak beszari vagy szólni. Mindegy. Nem a miniszterelnök vagyok, nem azért kell bejelentkezni, hanem mert egyrészt, nem dekkolok 0-24-ben otthon, másrészt introvertáltként ha nem hívlak, nem akarlak látni.

A nagy nyitottságodban fogadd akkor nyugodtan az egész pereputtyot, nem fogunk lázadozni. Viszont te se tedd, ha inkább mi egyedül szeretünk otthon lenni anélkül, hogy bárki ránk erőltetné magát.

Introvertáltként én is úgy vagyok vele, ha nem keresek valakit, akkor nem is érdekel,de nem is pampogok rajta, ha valakivel találkoznék és azt mondja, hogy bocsi, de majd máskor. Ha más keres, akkor vagy reagálok egyáltalán a megkeresésére, vagy nem. Ha reagálok, és olyat ajánl, ami tetszik, akkor hajrá, ha nem, akkor nem.

Mint írtad, különbözőek vagyunk.. Csak az extrovertáltak piszkálják mindig az introvertáltakat, hogy de gyere, olyan jóóóóó lesz. Nem, nem lesz jó. Majd én tudom, nekem mi a jó. Ahogy mindenki saját maga tudja, mi a jó. Nekem nem jó, ha hívatlanul jön bárki. 1.Nem hívtam, azaz nem is akarom látni akkor és ott. 2.Sosem voltam a jópofizás híve, úgysem fogom megjátszani magam, hogy örülök egy pofátlan akárkinek. Voltak már nagyon erőszakosak, maximum 5 perc alatt le is léptek. Ha már nekem kellemetlen, hogy ők odajöttek, tettem róla, nekik se legyen kellemes. Aki ezt nem értette meg, hát.. Nos így járt.