Ti hogyan állnátok a dolgokhoz?

A sógornőm (a férjem bátyjának a felesége), illetve az egész családja nem egy könnyű eset. Az első találkozás vele jó volt, így pozitívan álltam hozzá, reménykedtem egy jó kapcsolatban. A férjem az elején nem mondta el pontosan, hogy milyen dolgai voltak a múltban, mivel nem akarta, hogy eleve negatívan állják hozzá, mikor még nem is ismerem.

Aztán ott voltunk egy szülinapon náluk. Egész délután csakis a saját anyjával, barátaival társalgott, de ez sajnos szinte mindig így van. Úgy értem akkor beszél a férje családjával csak, ha a sajátja nincs ott. Ha nincs ló...

Számára csak az ő vérszerinti családja a család.

Most Karácsonykor a fiútestvére megemlítette anyósnak, hogy akár mi is mehetnénk náluk együtt Karácsonyozni. Két órányira laknak, így ezt nem tudtuk megoldani, mivel a férjemnek dolgoznia kellett az ünnepek alatt is. Anyós mesélte, hogy sógor egy nagy pulykát sütött, ami azért nem kevés munka. Az anyósa (sógornőm anyja) ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy fél napot elfőzőcskézte értük (is), csak panaszkodott, hogy ő nem ilyen mártást csinált volna, ő eleve egy olyan sütőbe be sem rakta volna...

Tehát ilyen megmondó emberek. A sógoromat az anyósa lekövérezte a saját születésnapján a vendégek előtt.

A sógornőm ugyancsak szülinapon anyósoméknál, ahol tele volt a ház rokonnal kérdőre vonta őket, hogy a férjem miért nem fizet neki azért, hogy ott lakik, ez nem fair. Mindenki csak nézett, hogy ez most komoly? A férjem 6 évvel fiatalabb, mint a bátyja. A sógorom elköltözött 20 évesen saját akaratából, mert össze akartam költözni a lánnyal (akkor még csak jártak). Egyébként a férjem akart fizetni, de a szülei nem vették el tőle az egyetem mellett keresett pénzt. Nem mintha a sógor nem maradhatott volna akár meddig a családdal. Ő akart elmenni.

A ruhákat, játékokat amit anyós vett az unokáinak, simán elutasítja vagy sosem adja rá a gyerekekre. Mára már csak pénzt fogadnak el szülinapra.

Az elején nem bántam, hogy megyünk náluk, de mára... Persze tudom, hogy a férjem szereti a testvérét a gyerekeket, szóval nem kérdés, hogy továbbra is megyünk, bármi lesz. Csak én nem szeretem, ha mások mondják meg,hogy mit és hogyan kellene csinálnom, ők pedig ebben igencsak jók. Viszont vitába sem akarok keveredni, ugyanis őket ismerve még én lennék a nagyszájú, tiszteletlen mert megvédem magam és visszaszólok.

Anyós azt választotta, hogy fő a béke, szóval ő tűr. Számomra is a béke a legfontosabb, de nem minden áron. Azért azt nem hagyom, hogy mások döntsenek arról nekem hogyan kell élnem, mit kellene vennem stb. Mint pl. esküvőre megkaptuk a férjem munkatársaitól egy kinti bútor garnitúrár a sógornő ajánlására, mert sokadszorra sem volt nekünk, mikor megkérdezte és mivel ez szerinte nagyon fontos, hát lett nekünk egy...

Hogyan lehet ilyen emberekkel zöldágra vergődni? Béke is legyen,de azért ne is játsszák felettünk a döntöbírót?