Mennyire gyakori, hogy a családtagok minden lépésüket megbeszélik egymással?

Apám újranősült, így betekintést nyertem egy másképp működő családba. Én teljesen elvagyok úgy a családtagjaimmal, hogy az életünket nagy körvonalakban beszéljük meg egymással, de egyáltalán nem ilyen fagyos és távolságtartó a hangulat, mert pl. apummal olyan a kapcsolatom, hogy nem osztok meg mindent, de tök mély, filozófikus témákról tudunk beszélni. Ha távol vagyok, bőven elég a heti egy beszélgetés, bensőségesen úgy is csak személyesen tudunk beszélni. Ha megbukok egy vizsgán, azt elmondom, de ha mondjuk veszek magamnak egy új kávégépet, azt nem jelentem be. Nekem így természetes, így nőttem fel.

Apám új feleségének családja iszonyatosan családcentrikus és naponta hívják egymást az apukájával, anyukájával és húgával. De mindent megbeszélnek. Pl. azt, hogy voltak cipőt nézni a boltban, és mennyi cipőt felpróbáltak, és végül mi alapján döntöttek és mennyibe került stb. stb. Mi jóformán nem is tudjuk kinek milyen cipője van, észre sem vesszük, ha új cipőt hordanak. Nekem ez nagyon fura, még szoknom kell. Apám párjának pedig az a fura, hogy mi mondjuk egy hétig nem beszélünk. Ő azt gondolja, hogy az ő szokásuk a normális, én nem gondolok semmit, hogy kié a normális, neveltetéstől függ :) az biztos, hogy ha engem valaki erre kényszerítene, az nagyon idegesítene. Ha elkezdene apum, anyum minden nap hívni mindenféle indok nélkül, az őrületbe kergetne. Nálatok hogy van ez?