Más is csalódott már a rokonaiban? Eleinte mindenki olyan kedvesnek tűnt, mindenféle ajándékokat is kaptam, de ha valami fontos dologról van szó, nem vesznek komolyan.

A barátom rokonairól van szó. Régebben, meg úgy most is majdnem mindig kedvesek voltak, megértőek, mindig meghallgattal, nagyon sokat beszélgettünk. Teljesen megszerettem őket, mert sokszor a szüleim nem hallgatnak meg, nem is engednek dönteni, így harcolnom kellett velük folyton, de a barátom rokonai, szülei, nagyszülei mindig meghallgattak, megvigasztaltak. Viszont most történt egy-két furcsa dolog. Nemsokára msc-re kell jelentkezni, és mi eldöntöttük, hogy másik egyetemre megyünk, ami sokkal jobb, mint ez. Abban az évben a barátom testvére az alapszakot fogja kezdeni, és mondtuk neki, hogy mivel ő is ugyanerre a területre fog jönni, így érdemes lenne neki is a jobb helyre jönni, mert okos ő is nagyon, és kár lenne érte. Ráadásul tudjuk, milyen ennek a mostani egyetemnek a képzése, és nem ajánlja senki. Erre az egyik rokon (A) mondta, hogy ,,jajj, na majd még meggondoljátok", meg a nagyi is ugyanezt. Én meg mondtam, hogy de nem meggondoljuk, hanem már eldöntöttük, mert ez egyértelműen jobb, mint a mostani. És akkor: ,,jaj, de hát nem is tudjátok, más karon is vagytok". Nem más karon vagyunk, ott is vannak óráink...de a lényeg, hogy nagyon nem vettek komolyan.

A másik dolog, hogy szívesen elmennénk nyílt napra, de a barátom tesóját nem engedik. Pedig pont az lenne a fair, ha látná, mik közül választhat. Az is szép, amikor nem engedik szegénynek, hogy kocsival menjen iskolába, hanem mindig buszoznia kell. Oké, nem ezen van a lényeg, hanem hogy még én panaszkodtam régen a szüleimről, hogy milyenek, amikor nálunk itthon az volt az alap, hogy kocsival jártunk. Szóval hogy lehet ezek a rokonok, akiktől mindig mindenféle ajándékokat kaptam, akik mindig ,,meghallgattak", lehet hogy csak tudni akartak mindent, nem pedig azért hallgattak meg, mert őszintén érdekelte volna őket a lelki életem... és hogy amit ők elképzelnek, annak mindenképpen úgy kell lennie, pl. templomba járás, ki hol lakjon majd a jövőben...és semmit nem képesek meghallgatni; ha valaki máshogy gondolja, akkor az nincs komolyan véve.

Itt már csak azt bánom, hogy olyan sok mindent megosztottam velük :( A vallási dolgokban sem képesek engedni, pedig a barátom és én sem tartjuk a szokásokat. Olyan rosszul esik veszekedni velük.

23/N