Más is csalódott már a rokonaiban? Eleinte mindenki olyan kedvesnek tűnt, mindenféle ajándékokat is kaptam, de ha valami fontos dologról van szó, nem vesznek komolyan.

Nem akarok én megszabni nekik semmit, pont hogy ők akarnak mindenben irányítani. Oké, legyen minden úgy náluk, ahogy ők akarják. De amikor ezt elvárnák tőlem is, az nem fair. Ők is ugyanúgy le akarnak uralni, mint a szüleim, egy kedves bárány bőrébe bújva. Amikor meg ezt nem hagyom, akkor meg én vagyok a rossz?

Nem akarok én semmit megszabni...arról van szó, hogy volt egy veszekedés a barátom testvére és a nagyszülők között, hogy mi az, hogy menni akar nyílt napra, meg mi az, hogy kocsival akar menni iskolába, én is ott voltam, és nagyon sokáig veszekedtek, már mindenki beleszólt, és végül engem is megkérdeztek, hogy nálunk hogy volt, én pedig mondtam, hogy nálunk alap, hogy voltunk nyílt napon, a szüleim pedig el se tudták volna képzelni, ha nem kocsival járunk, szóval nem értem, miért nem engedik meg. Nagyon nagyon szépen fogalmaztam nekik és ők kérdeztek meg.

A templomba járást pedig nagyon eltúlozzák. De ez egy másik téma.

Néha beszélgetünk a lakásokról, főleg ha ilyen műsor megy a tévében, és mondom, hogy nekem nagyon tetszik az a mosogatógép, meg milyen menő már, amikor egy sarokszekrényből már kijön a tartalma, mert olyan beépített elem van benne, és nem kell hajlongani. Én csak elmondom, hogy ez nekem mennyire tetszik. És a válasz: ,,jaj de minek az, ezek olyan luxuscikkek, jó abból az olcsóbb is". És ez is felidegesít, mert nem ők fogják berendezni a jövőbeli házamat. És nem is kértem tőlük ilyet, soha. De már előre beleszólnak ilyen apróságokba. Mondtam, hogy tudom, hogy 20-30 éve ez még nem volt ,,alap", nálunk sincsenek otthon ilyenek, de manapság már alapból úgy csinálják a bútorokat, hogy van neki hagyva mosogatógép stb. És hogy idővel a kínálat egyre nagyobb, és ami régen viszonylag drágább volt, az most viszonylag olcsóbb lesz, gondoljunk csak a mobil telefonokra, a számítógépekre, notebook-okra, mert az is folyamatosan fejlődik, és egyre nagyobb memória, tárhely az alap.

Csak olyan leuralva érzem magam, hogy már most beleszólnak mindenbe. Annyira szörnyű, hogy a lehető legkisebb dolgon is spórolni akarnak, pedig nem is az ő dolgaikról van szó.

Csak nem értem, miért kell így letörni az ember lelkesedését. Már olyan régóta álmosodozom, hogy milyen lenne a jövőbeli házam, nekik nem mindegy? Direkt azért tanulok és küzdök, nyelvet tanulok, hogy minél jobb helyem legyen, minél szebb házam legyen. Erre még abba is bele akarnak szólni, hogy milyen foganytúk legyenek egy szekrényben, mert ,,számold csak össze! 20 foganytú az már 30 ezer forint, az bizony nagy pénz!" Igen, nagy pénzt, de akkor meg nem veszek meg mást. Be tudom én osztani.

Ja meg beszélgettünk arról, hogy én nagyon szeretek zongorázni, csak sajnálom, hogy sokba kerül, de majd megoldom, mert használtan valakitől biztos lehet venni, vagy nagyon sokáig spórolok rá. Tényleg imádom, itthon csak szinti van, de az nem ugyanolyan. És amikor mondom, hogy használtan is mennyibe kerülne: ,,akkor lemondtál róla, ugye?" Mintha az ő dolguk lenne, vagy már most az ő pénzükként kezelnék az én jövőbeli dolgaimat. Lehet én fújom fel, de nem támogatni kéne, hogy jó lesz, szép lesz? A régebbi meghallgatás, egyetértés után az volt az alap bennem, hogy bíztatni fognak, de kb semmiben nem bíztatnak.