Szemét vagyok szerintetek?

Nagyszüleim láncdohányos 80asok, évente ki szoktunk náluk festeni, hol festővel, hol közösen, rokonokkal.

Tavasszal, mielőtt nekikezdtem a lakásfelújításnak, tukmáltam a festést festővel, de nem akarták, nagynéném nem támogatta a dolgot, mert csak tavasz van(időpontot nem mondtam, csak hozzuk össze), meg mert miért festővel(nem akarja hogy úgy nézzen ki, mintha mi fizetnénk, ők meg nem akarnak beleadni), pedig én fizettem volna az egészet, mert tudom, hogy nem akarja állni, én viszont nem akarok megszakadni a kátrányos fa sikálásában.

Namindegy, balhéztam és tojtam rá utána.

Most megjött külföldről uncsitesóm, kiakadt, hogy néz ki nagyszülőknél a besárgult fal, egyből neki kell állni. Nagynéném is pattant egyből, hisz a lánya szava, vettek festéket és számítottak rám is(anyám sosem segít, rá nem számítanak).

Nekem lázas a gyerekem, a lakás a feje tetején, az egyik szoba mocskos, egy másiknál is sok a meló, sok holmi a szoba közepén és rohadtul nem is fogok megszakadni többet ebben, ha futja rá, hogy más csinálja.

Elmondtam, hogy amíg nálam sincs rendben, nem

takarítok mamáéknál, mire közölték, hogy bajom van mamáékkal, csak nem mondom, amiért aznap, mikor kitalálják nem pattanok.

Kész vicc, meg vannak sértődve, hogy kihúzom magam, nem sajnálom a nagyszüleim és nem

segítek rajtuk..

Mikor mondtam, hogy előbbre valóak az én dolgaim, úgy néztek rám, mint valami gyilkosra, aztán mondták, hogy azt csinálok, amit akarok, ők nekiállnak ketten szegény nagyszülők nekik fontosak.

(ezt már sok dolognál eljátszották, de ennyire sosem)

Teljesen kivagyok.

Mindennel így van amúgy, nem mennek az öregek fodrászhoz, kozmetikushoz, nagynéném

egyedül vágja a hajukat, fül-orrszőrüket és nyomkodja a pattanásaikat, és arra hivatkozik, hogy azért, mert nem akarnak menni, úgy érzi csak ő foglakozik velük..