Mit tennétek a helyemben? A gyereknek az a jobb, ha itthon maradok?
Tavaly tavasszal meghalt a férjem, volt végrendelete, így hiába nem tetszett az anyósomnak, én lettem a fèrjem előző házasságából született kislányának a gyámja. (Az anyukája még a szülés utàn 3 hónappal balesetben meghalt)
A kicsit nem egészen 3 éves kora óta én nevelem, mindig is úgy szeretettem mint a sajátomat.
Május elején munkát kaptam 2 hónapra Párizsban. Anyu kijött velünk, így még én dolgoztam, volt aki vigyázzon a gyerekre.
Most jöttünk haza, viszont felajánlották, hogy állandóra visszamehetnék, ezen pedig az anyósom teljesen kiakadt.
Megértem a helyzetèt, biztosan én is így reagálnék, de mindenem azt diktálja, hogy fogadjam el az állàst.
Úgy èrzem itthon a házunkban, hogy majd megfulladok, 1 évig alig tèrtem magamhoz, a kislány is keresi az apját. Kint viszont egész màs volt. Senki nem nézett ránk úgy, hogy "jajj szegények", nem jutott eszembe mindenről a férjem, vagyis a hiánya, minden egész màs, egész jó volt...
Anyagi szempontból nyilván jobb kint, haza is tudnánk jàrni, néztem iskolát ami megfelelne, lakàst...stb
Szerintetek? Mi a jobb megoldás? A gyereknek az a jobb ha itthon maradunk? Vagy neki is jó a környezetváltozás?
Vagy mivel az apját már elvesztette jobb, ha "minden más" állandó marad?
Nem egészen hasonló helyzetben, de elég mély lelki trauma után költöztem külföldre. Itthon kb minden rá emlékeztetett, sose volt bajom előtte, utána meg pánikrohamom volt ha csak el kellett mennem egy ismerős helyen, öngyilkos gondolataim voltak már, fizikálisan képtelen voltam enni szóval tudom milyen érzés lehet neked otthon, egy házban amiben még minden a keze nyomát őrzi.
A legjobb döntés volt, hogy elköltöztem így neked is ezt ajánlom.
A gyerek még jobban fog sérülni ha azt látja hogy te, aki lényegében az anyja vagy, szenvedsz, ő is át fogja venni (függetlenül attól hogy mekkora, hatással lesz rá).
Ülj le anyóssal hogy te érted őt is hogy fél a fia után az unokáját is elveszíteni, de egyszerűen káros lesz rá nézve ha ott maradtok. Biztosítsd afelől hogy bármikor meglátogathat titeket, ti is jönnétek hozzá, a szünetekben a kislány lehetne hosszabb időt nála stb.
Mondj el mindent pro szempontot ami a költözés mellett szól, aztán pedig jelezz vissza hogy elfogadod az állást és kezd el pontosan megtervezni az életeteket. Járj utána előre mindennek, akár Facebook csoportokban is utána kérdezhetsz hogy miket merre, hogyan intézz. Aztán menjetek. Nem kell azt mondanod hogy örökre elmentek mert úgysem tudhatja az ember hogy mi lesz később. Mond anyósnak hogy x évre először, így talán könnyebben megemészti.
Mindenképpen menjetek szerintem, ha egyszer már megtapasztaltad hogy jobb volt kint lelkileg is és más szempontból is akkor ne legyen már kérdés hogy tönkre teszed e magatokat anyós kedvéért.
Egyébként részvétem a férjed miatt, nagyon nehéz helyzet sajnos.
"Az anyósom meg ... mindig, mindig csak a pénz a döntő tényező mindenben."
Hát akkor mondjuk nem nehéz azzal érvelni, hogy pénzügyileg jobban jártok, ha külföldön éltek... Neki se lenne gond a repülőjegy, mert te megvennéd neki, ha ki akar menni hozzátok, meg nektek se lenne gond hazarepülni...
Kicsit sem szimpatikus, hogy miután megjelentek az anyósod felé is pozitív megnyilvánulások, mindjárt elkezdted írni, mennyire csak a pénz érdekli. Remélhetőleg tényleg őszintén szereted a kislányt. Nekem is meghalt az anyám, de nevelőanyámnak csak addig voltam érdekes, míg meg nem született a sajátja.
Szerintem is menj, ha őszintén úgy látod, a gyereknek is jobb a külföldi élet. De igyekezz úgy intézni, hogy a gyereknek élő maradjon a kapcsolata a vérrokonaival.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!