Mit tennétek a helyemben? A gyereknek az a jobb, ha itthon maradok?
Tavaly tavasszal meghalt a férjem, volt végrendelete, így hiába nem tetszett az anyósomnak, én lettem a fèrjem előző házasságából született kislányának a gyámja. (Az anyukája még a szülés utàn 3 hónappal balesetben meghalt)
A kicsit nem egészen 3 éves kora óta én nevelem, mindig is úgy szeretettem mint a sajátomat.
Május elején munkát kaptam 2 hónapra Párizsban. Anyu kijött velünk, így még én dolgoztam, volt aki vigyázzon a gyerekre.
Most jöttünk haza, viszont felajánlották, hogy állandóra visszamehetnék, ezen pedig az anyósom teljesen kiakadt.
Megértem a helyzetèt, biztosan én is így reagálnék, de mindenem azt diktálja, hogy fogadjam el az állàst.
Úgy èrzem itthon a házunkban, hogy majd megfulladok, 1 évig alig tèrtem magamhoz, a kislány is keresi az apját. Kint viszont egész màs volt. Senki nem nézett ránk úgy, hogy "jajj szegények", nem jutott eszembe mindenről a férjem, vagyis a hiánya, minden egész màs, egész jó volt...
Anyagi szempontból nyilván jobb kint, haza is tudnánk jàrni, néztem iskolát ami megfelelne, lakàst...stb
Szerintetek? Mi a jobb megoldás? A gyereknek az a jobb ha itthon maradunk? Vagy neki is jó a környezetváltozás?
Vagy mivel az apját már elvesztette jobb, ha "minden más" állandó marad?
válasza:Szia mennyi idős most a kislány? Oké hogy jogilag te vagy a gyám, de erkölcsi kérdés, hiszen a kislánynak ő a nagymamája. Nehéz lehet a kislánynak, mindkettő szülője meghalt, biztosan te nagyon szereted őt, de attól neki vannak nagyszülei! Persze, a munka/ anyagi dolgok is nagyon fontosak, de esetleg beszélni kellene a nagyszülőkkel, nekem sem tetszene ha az unokám nem láthatnám hónapokig. Utána már soha nem fog tudni kialakuni egy rendes viszony, hiszen szinte idegenek lennének egymásnak. A kislány milyen viszonyban van a nagyszülőkkel?
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, rettentő nehéz lehet neked is, de a nagyszülőknek is joga van, és ha anyósod erősködik, bírósági úton is érvényesítheti a jogait, szerintem azért odáig nem kellene eljutnotok. Mennyire ismerik a számítógépet? Esetleg tanítsd meg nekik a Skype - ot vagy vibert, és két- három naponta tudnának beszélgetni a kislánnyal, de ezt beszéld meg velük is, nekik mi az ideális. Nekik is nehéz lehet, hiszen meghalt a fiuk, az egyetlen kézzel fogható emlékük az unokájuk, akiben tovabb él a személyiség, a vonások. De ez igaz a kislány anyukájának a szüleire is.
Tudom, te szemszögedből van egy optimális lehetőség, de ebben a családban többen éltek, kislány, nagyszülők.
Beszélgess velük, őket is veszteség ért, ráadásul most az unokájukat is elveszítenék...
válasza:Elsősorban gratulálok,hogy egy gyereket,aki ilyen helyzetbe került,te felkarolod,és a legjobbat akarod neki.
Szerintem is menj ki,ha te és a kis családod ott boldogabban tudtok élni. Előttetek még ott az êlet. Bármennyire is fáj anyósnak,az életedet te tudod úgy rendbe hozni,hogy az nektek jó legyen.
válasza: válasza:Kérdező, nem írtál semmit a kislány édesanyjának a szüleiről!
Elvileg a gyereknek van 4 vér szerinti hozzátartozója, de 1 biztosan van az az anyósod.
Kössetek kompromisszumot, hogy iskolaidőben veled van, ez neki is hasznára válik elsajátítja tökéletesen a nyelvet, szünidőben meg a nagyszüleivel.
Így senkitől nem lesz elszakítva és így az igazságos!
válasza: válasza:"A nyomor nem csak anyagiakra voantkozhat, a lelki nyomor sokkal nagyobb probléma"
az a lelki nyomor, ami most van, a gyasz miatt van, nem tart orokke, amiatt nem kell vegleg kikoltozniuk
es igenis szempont, hogy mi van a nagyszulokkel, megpedig nem csak miattuk, hanem a kislany erdekeben is, mar csak azert is, mert ha veled valami tortenne, ok lennenek azok, akikre leginkabb szamithatna
válasza:Én mennék. Amikor kicsi voltam apának felajánlottak egy német állást. Sajnos nem fogadhatta el, pedig tök jó lett volna. Két nyelvű lettem volna, világot látott. Anyám agybajt kap ha szóba kerül külföld, esélyem sincs (már felnőtt vagyok de mindig kiakad ha arra utalok, hogy ki mennék valahova).
Így is 400 km-re laktunk nagyszüleimtől mégis normális kapcsolat alakult ki köztünk, úgy hogy pár havonta mentünk. Nyáron volt, hogy 1-2 heteket ott nyaraltunk.
Szóval menj.
válasza:A kicsi még csak most töltötte a 7et, viszont mivel visszafogtam, csak most fogja kezdeni a sulit szeptemberben. Ezèrt gondoltam, hogy így akár kezdhetné ott is...
Az anyukája szülei még élnek, szerintem ők a legbájosabb teremtések a földön! Mindig kikèrem a véleményüket, mindig elmondom, hogy miről lenne szó és mindenben mindig támogatnak. Most is szinte ők a legnagyobb támogatói a kiköltözésnek. Bár ők az anyósommal ellentètben igen modernek. Számítógép, okos telefon, utazás, minden szóba jön. Velük végképp semmi gond, semmi téren.
Az anyósom meg pont az ellentéte: oké, apósom már sajnos nem él, de van még 2 lánya is, 4 unokàval pont a szomszèdjában, továbbá mindig, mindig csak a pénz a döntő tényező mindenben.
A házunkat nyilván ő építette fel... hány millióért jártam egyetemekre, erre csak ennyit keresek... abból a pénzből tartom fent a házat amit ő adott nekünk és tettünk félre...stb.
El akartam adni a házat, venni egy kisebbet, gondoltam lelkileg is jobb lenne, nem csak anyagilag. Teljesen begőzölt akkor is, hogy eladom a fia házát.
Tudom h rengeteget dolgozott/dolgozik, hogy a gyerekeinek jó/jobb legyen, mint neki volt. Tudom, hogy mindent megtenne az unokáiért, tudom, hogy ő is gyászol, megèrtem, tényleg. De nincs valahol egy határ?
Mondtam neki, hogy elhiheti, hogy én sem úgy képzeltem el az életemet, hogy 30 éves korom előtt megözvegyülök, hogy nevetséges összeget fogok keresni egy nevetséges munkahelyen, amit utálok, ráadásul néha úgy érzem, hogy nem is bírom èn ezt végigcsinálni, egyenlőre ugyan még megy, de fogalmam sincs, hogy le lehet e így élni egy életet.
Tudom, hogy kint nem lenne senkik, tudom, hogy nincs kint segítség, semmi, ez ellene szól nyilván, de az a légkör, az a helyzet ami kint volt teljesen más.
Azt is felajánlottam neki, hogy tèlen ne fűtsön itthon magára, jöjjön ki hozzánk (nyugdíjas) és elleszünk együtt. (A legnagyobb problémája ezzel az volt, hogy mennyibe kerül egy repülőjegy...) Nem lenne ugyan sétagalopp, de próbáljuk meg. Valahogy biztosan kialakulna egy rendszer.
Beszéltem a kinti főnökömmel, úgy érzem, hogy nagyon rugalmas, tudja, hogy kilyen helyzetben vagyok, biztosan nem kènyszerítene, hogy kint maradjak, ha mondjuk húsvétkor hazajönnénk egy hètre.
Nem szokott így lenni, de most teljesen döntésképtelen vagyok.
válasza:Szerintem menjetek. Azt, hogy az anyósoddal tarthassa a kislány a kapcsolatot, simán meg lehet oldani. Anyósnak venni kell laptopot, meg kell tanítani skype-olni. A másik két lánya segíthet neki kiutazni hozzátok. Ti is nyilván jártok majd haza.
Annak alapján, amit írsz, a kiköltözés az ideális megoldás ebben a helyzetben, amit az anyós akar, az igazából az, hogy ne változzon semmi. Csakhogy ez nem lehetséges, hiszen a legfontosabb szereplő ebben, a férjed, már nincs köztünk. Nem maradhat minden ugyanúgy, nem tarthatsz meg egy házat, amit nem tudsz fenntartani, nem ragadhattok a gyászba. Az anyósod ezt nem tudja feldolgozni. Legyél gyengéd, de határozott felé. Ő is szenved. De alkalmazkodni fog az új helyzethez, muszáj lesz neki. A kényszerek néha egészségesek, kibillentenek a szomorúságból. Szerintem az ő gyászfeldolgozását is fogja tudni segíteni, ha több változást is tapasztal maga körül. Igen, először rossz, de aztán egyre jobb lesz, az élet megy tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!