Makacs, önfejű nagymamával mit lehet kezdeni? Hogyan lehetne rá hatni?
A nagymamám 80 éves, róla lenne szó. Összességében valóban jól tartja magát a korához képest, tehát se fizikailag, se szellemileg nincsen semmi ténylegesen komoly gondja. Persze, nem úgy mozog, mint 10-20 évvel ezelőtt, néha fáj neki itt-ott, őt is eléri egy-két betegség és ilyenek, de ez nagyrészt a korral jár, teljesen természetes. Egyelőre el tudja látni magát pl. bevásárol, takarít és így tovább, ezekben a hétköznapi dolgokban nem szorul segítségre és eléggé aktív életet él (eljár ide-oda, pl. városi rendezvényekre). Ugyanakkor azért már nincs is a topon, ő is öregszik és egyre feledékenyebb, egyre felelőtlenebb, nagyon félvállról veszi a dolgokat (nekem picit olyan, mintha nem észlelné, hogy múlik az idő és öregszik...). Már okozott pár "kellemetlenséget" nekünk és saját magának is, előbb-utóbb pedig nagyobb baj is történhet, amit nem lenne célszerű kivárni. Mi próbáltunk vele beszélni többször is, felhívjuk a figyelmét a fontosabb dolgokra, mire figyeljen, mit ne felejtsen el, elmagyarázunk neki dolgokat és próbálunk neki segíteni, de nem nagyon hagyja... Mindig mindent magának akar megoldani és kb. elszáll a füle mellett, amit mondunk, meg sem hallja. Sokszor direkt ki is jelenti, hogy őt nem érdekli és neki ne mondja meg senki, hogy mit csináljon, neki mindegy és direkt nem fogadja meg a tanácsainkat, nem hagyja, hogy segítsünk.
Hogy felsoroljak pár dolgot: Nem zárja be a bejárati ajtót és a kaput, ha elmegy otthonról, így tárva nyitva áll az egész lakás. Nem hord magával telefont, így lehetetlen utolérni és ő sem tud hívni senkit sem, ami szintén probléma. Nem eszik, nem iszik normálisan és emiatt már többször is rosszul lett, rohangálni kell utána a sürgősségire. Nem szedi a gyógyszereit (magas vérnyomásra), mert szerinte az orvos hülye és csak azért írta fel neki, mert így akar meggazdagodni. Szereti az alkoholt és a nyugdíjas összejöveteleken is előszeretettel fogyasztja, így az is megesett már párszor, hogy a barátnőivel részegen lődörögtek az utcán, amíg össze nem estek és ott feküdtek, amíg valaki rájuk nem talált. Mindenkinek rögtön elhisz mindent, minden jöttment idegennel leáll társalogni és mindenféle idegeneket is beenged a lakásba, pénzt ad mindenkinek, aki kér tőle. A fél utca hozzá jár kölcsönkérni, mindenkinek ad és már számon sem tudja tartani, kihasználják. Még lehetne sorolni....
Én úgy gondolom, hogy egyértelmű, hogy ezek mégis miért jelentenek problémát. Bár egyszer még régebben kiírtam ezzel kapcsolatban egy kérdést és akkor ki lettem osztva, hogy "ne szólj bele", "leélt egy életet, gyerekeket nevelt, ő már jobban tudja", "az ő élete, jól is tartja magát, megoldja" stb., stb., de én ezt nem így gondolom. Szerintem már igenis öregszik és ennek már megmutatkoznak a jelei, mi pedig szeretnénk neki segíteni, mert értelemszerűen a családunk tagja és szeretjük. Viszont egyszerűen nem tudunk rá hatni...
Köszönöm!
Hát sajnos nem mese.... Amit a 3-as írt az tényleg jó, de az a durva, hogy már vele is történtek durvább dolgok is és cseppet sem hatja meg. Például egyszer amikor rosszul lett, elájult és úgy esett el, hogy többször is beütötte a fejét (asztal, szék, csempe), agyrázkódást kapott és bevitték a kórházba. Gondolná az ember, hogy akkor egy ilyen eset után picit átgondolja, hogy talán nem hülye az orvos és talán nem vagyok már 20 éves, jobban kellene vigyázni magamra, kevesebbet kellene inni, de nem. Azóta ezzel dicsekedik mindenkinek, hogy hát neki nem lett semmi baja, pedig mekkorát koppant a feje.... Legutoljára pedig beengedett egy idegen férfit a házba (amúgy kertes házban lakik, csak néha a lakás szót is szoktam erre használni, bocsi, ez valóban megtévesztő), akinek a kérésére kipakolta az ékszereket a konyhaasztalra stb. és meghallotta a lánya (akivel együtt laknak), hogy valakivel beszélget és akkor ő megkérte a férfit, hogy távozzon és el is ment. Itt szerencséje volt, de ennyiből bárkit beenged, félrelökik, kipakolják a házat és akkor örülhet, ha nem csapják agyon... Ez most lehet, hogy túlzásnak tűnik, de annyi hasonló történetet lehet hallani és a környéken is betörtek már több házba, hogy a valóságalapja megvan.
4-es azért ez túlzás. El tudja látni magát, csupán nem méri fel, hogy mit szabad, mit normális stb., túl naív, túl felelőtlen és nem veszi észre, hogy megöregedett. Ez valószínűleg összefügg az öregséggel, lehet, hogy már nála is kezdenek elmenni otthonról, de azért még tényleg nem súlyos. Eljár kirándulni, táncolni, szerepel, verseket mond stb., tényleg nem egy otthon ücsörgő nénike és azért mindennapi dolgokban sem szorul segítségre. A legtöbb probléma sokszor inkább abból adódik, hogy ilyen "majd én megmutatom", "én jobban tudom", "én is meg tudom csinálni" stílusban áll hozzá a dolgokhoz és már csak azért sem fogadja meg mások tanácsainkat... Hiába mondjuk neki például, hogy nem kell neki füvet nyírni, mert a gyerekei megcsinálnák sokkal gyorsabban és nekik könnyebb is, nem ő nekiáll és akkor ott esdekel az udvarban, egyszer így törte el a lábát. Például inni sem azért nem iszik, mert pl. elfelejti vagy nem érzi magát szomjasnak vagy ilyesmi, hanem mert a fejébe vette, hogy az hülyeség és nem is kell annyit inni, mert valami hasonlót olvasott az egyik újságában. Enni is azért nem eszik, mert kitalálta, hogy ő fogyni szeretne és akkor ő "nem zabálja tele magát", ahogyan mondani szokta. Akárki bármit mond neki, max. legyint rá vagy kiröhögi és állandóan magyaráz mindenkinek. Az lánya vele lakik, de néha már ő sem bírja, mert tényleg folyamatosan osztja a mama. Szerintem, ha lenne mellette egy gondozó stb., akkor vele is ezt csinálná és biztosan kiakadna miatta, amit meg is értenék, mert azért ennyire még tényleg nincsen leépülve. Öregotthonba pedig aztán pláne nem lehetne berakni és nem is szeretnénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!