Tényleg nagyon gáz, hogy ennyit gondolok rá?

Tavasszal lesz 6 éve hogy meghalt mamám. Nagyon szerettem őt, kiskoromban beleültem az ölébe és azt mondtam neki hogy őt szeretem a világon a legjobban. Ő csak mosolygott, az orrát hozzányomta az orromhoz és megpuszilt. Olyan szeretettel szeretett hogy erre szó nincs. Nekem ő volt a csodám, aki mindig meg tudott vigasztalni és egy kedves szava átvitt a nehézségeimen, erőt adott még akkor is amikor már fel akartam adni pl az iskolát.

Mondták hogy már nem kellene így ennyit gondolni rá és képeket, videót megosztani róla. Nekem nem telik el úgy nap hogy ne gondoljak rá. Amióta meghalt szétcsúszott a család, alig találkozunk egymással. Ő tartotta össze a testvéreket, unokákat, hihetetlen üresség maradt utána.

Sok minden rá emlékeztet nap mint nap, a sütemények, ételek amiket szeretett. Nehéz elengedni, hiányzik minden ami ő, a kedvessége, türelme, jószívűsége.

A legjobban az fáj, hogy felnőttként nem mondtam neki el hogy szeretem. Nem volt másik mamám, csak ő. Talán majd egyszer elmondhatom ezt neki.

30/F