Valóban szemét dolog lenne részemről?

82 éves a nagyapám, egész életében kérkedett a pénzével, hogy neki mennyi pénze van, hány embernek adott uzsorára kölcsönt, mennyi mindent drága dolgot vett, stb. Állítása szerint egy ember értékét a pénze mennyisége határozza meg. Amennyire tudott nagyképűsködni a pénzével, annyira fösvény volt, mikor az unokáinak kellett volna ajándékot vennie. Az utóbbi néhány évet leszámítva nagyon aktív volt, az egész világot körbeutazta, a betegség legapróbb jele sem mutatkozott rajta. Tavaly bátyám születésnapjára kapott tőle egy eredeti, elég értékes zongorát. Decemberben töltöm a 18. életévemet, egy iPhone telefont szeretnék kérni tőle, csakhogy a héten nagyon rosszul lett, kórházba került, ahonnan azóta kiengedték, de az orvosok elmondása szerint hosszú idő, mire felépül. És jelenleg én most másból sem állok, csak a telefon, telefon, telefon, mert ha ő meghal, a vagyonát az élettársára hagyja, és soha nem fogok kapni egy olyan telefont, mert a mi anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé az olyan drága dolgok megváráslását.

Elgondolkodtam, hogy ez most valóban olyan szemét dolog lenne-e. De nem tudok nem elfogult lenni magammal szemben, akárhogyan is nézem a helyzetet.