Hogyan tudnám rávenni a nagyszüleimet, hogy kapjak egy kiskutyát?

18 éves vagyok, a nagyszüleimmel élek és már hosszú ideje szeretnék egy kiskutyát (samoyed), de sajnos - vagy nem sajnos -, nem kertes házban lakunk, így úgy érzem az egész kutya-téma lehetetlenebb, mint gondoltam. Kisebb koromban évekig könyörögtem, hogy hadd kapjak egy kutyàt, de mindig nemet mondtak, ami teljesen jogos volt, hiszen visszatekintve látom, hogy 10-12 évesen képtelen lettem volna arra, hogy neveljek egy kutyát és gondoskodjak is róla, viszont most, hogy elmúltam 18 úgy érzem, hogy végre elég érett vagyok a feladatra.

Tegnap hoztam fel a témát először, de sajnos meg sem hallgattak, vitába torkollt az egész, mielőtt bármit is tudtam volna mondani, de mindenképp szeretném újból felhozni, hogy legyen esélyem elmondani a dolgokat az én szemszögemből is. Szerintem a probléma az, hogy az esetek 90%-ában még mindig úgy kezelnek engem, mintha 9 éves lennék, ami hihetetlenül bosszantó tud lenni és épp ezért szerintem nem is hiszik el, hogy gondját tudnám viselni egy kutyának. Az iskolában nagyon jól teljesítek, itthon mindent megcsinálok, amire megkérnék, sőt olyan dolgokat is, amelyekre nem kérnek meg, de szerintem es alapvető dolog, hogy segítünk a szüleinknek.

Számomra nem lenne teher korábban felkelni, hogy levigyem a kutyát sétálni, nem lenne teher vele foglalkozni, sőt. Viszont a nagyszüleim úgy gondolják, hogy elvonná a figyelmemet a tanulástól, ami véleményem szerint nem igaz. A szabadidőmben inkább foglalkoznék a kutyával, minthogy a telefonomat nyomkodjam és érdektelen dolgokkal legyen a fejem tele.

A másik fontos dolog szerintem az, hogy egészen kicsi korom óta vannak mentális problémáim (értsd: szorongás, depresszió, ocd), és soha nem volt senki az életemben, akire támaszkodhattam volna és tudom, hogy egy kutya hű társam lenne jóban és rosszban, ugyanúgy, ahogy én is hű társa lennék neki.

Tudom, hogy egy kiskutya nem olcsó mulatság, viszont úgy vélem a pénzem megvan ahhoz, hogy egy fajtiszta, törzskönyvezett kutyát el tudjak hozni egy tenyésztőtől, illetve a későbbi kiadásokban is tudnék segíteni, hiszen nem is várnám el, hogy mindent ők fizessenek. Szerintem ők leginkább attól félnek, hogy rájuk fog maradni a kutyus, ha jövőre elmegyek egyetemre, hiszen kollégiumban vagy albérletben lennék, de én úgy gondolom, hogy erről még lenne időnk beszélni, tekintve, hogy az is szóba jött, hogy elköltözünk.

Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék, hogyan tudnám bebizonyítani, hogy mennyit jelentene nekem egy kutyus, hiszen akárhol olvasgattam, mindenhol csak azokat tanácsolták, amelyeket én eddig is napi szinten elvégeztem, illetve csinàltam. Hálás lennék, ha valaki tudna mondani pár tanácsot, a bunkó kommentekkel pedig légyszíves kíméljetek!