Hogyan tudnám rávenni a nagyszüleimet, hogy kapjak egy kiskutyát?
18 éves vagyok, a nagyszüleimmel élek és már hosszú ideje szeretnék egy kiskutyát (samoyed), de sajnos - vagy nem sajnos -, nem kertes házban lakunk, így úgy érzem az egész kutya-téma lehetetlenebb, mint gondoltam. Kisebb koromban évekig könyörögtem, hogy hadd kapjak egy kutyàt, de mindig nemet mondtak, ami teljesen jogos volt, hiszen visszatekintve látom, hogy 10-12 évesen képtelen lettem volna arra, hogy neveljek egy kutyát és gondoskodjak is róla, viszont most, hogy elmúltam 18 úgy érzem, hogy végre elég érett vagyok a feladatra.
Tegnap hoztam fel a témát először, de sajnos meg sem hallgattak, vitába torkollt az egész, mielőtt bármit is tudtam volna mondani, de mindenképp szeretném újból felhozni, hogy legyen esélyem elmondani a dolgokat az én szemszögemből is. Szerintem a probléma az, hogy az esetek 90%-ában még mindig úgy kezelnek engem, mintha 9 éves lennék, ami hihetetlenül bosszantó tud lenni és épp ezért szerintem nem is hiszik el, hogy gondját tudnám viselni egy kutyának. Az iskolában nagyon jól teljesítek, itthon mindent megcsinálok, amire megkérnék, sőt olyan dolgokat is, amelyekre nem kérnek meg, de szerintem es alapvető dolog, hogy segítünk a szüleinknek.
Számomra nem lenne teher korábban felkelni, hogy levigyem a kutyát sétálni, nem lenne teher vele foglalkozni, sőt. Viszont a nagyszüleim úgy gondolják, hogy elvonná a figyelmemet a tanulástól, ami véleményem szerint nem igaz. A szabadidőmben inkább foglalkoznék a kutyával, minthogy a telefonomat nyomkodjam és érdektelen dolgokkal legyen a fejem tele.
A másik fontos dolog szerintem az, hogy egészen kicsi korom óta vannak mentális problémáim (értsd: szorongás, depresszió, ocd), és soha nem volt senki az életemben, akire támaszkodhattam volna és tudom, hogy egy kutya hű társam lenne jóban és rosszban, ugyanúgy, ahogy én is hű társa lennék neki.
Tudom, hogy egy kiskutya nem olcsó mulatság, viszont úgy vélem a pénzem megvan ahhoz, hogy egy fajtiszta, törzskönyvezett kutyát el tudjak hozni egy tenyésztőtől, illetve a későbbi kiadásokban is tudnék segíteni, hiszen nem is várnám el, hogy mindent ők fizessenek. Szerintem ők leginkább attól félnek, hogy rájuk fog maradni a kutyus, ha jövőre elmegyek egyetemre, hiszen kollégiumban vagy albérletben lennék, de én úgy gondolom, hogy erről még lenne időnk beszélni, tekintve, hogy az is szóba jött, hogy elköltözünk.
Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék, hogyan tudnám bebizonyítani, hogy mennyit jelentene nekem egy kutyus, hiszen akárhol olvasgattam, mindenhol csak azokat tanácsolták, amelyeket én eddig is napi szinten elvégeztem, illetve csinàltam. Hálás lennék, ha valaki tudna mondani pár tanácsot, a bunkó kommentekkel pedig légyszíves kíméljetek!
Sajnos - ha a nagyszüleid hajthatatlanok, nem sokat tehetsz ez ügyben.
Inkább azt tanácsolom, hogy keress munkát (vagy előtte tanulj még, hogy jól fizető munkád legyen), dolgozz, majd költözz el tőlük, és akkor lehet kutyád.
van legalább 100 ezred egy törzskönyves, oltott nem szaporítós kutyára?
Van legalább havi 20-30 ezred a minőségi tápra, kozmetikusra, oltásokra, esetleges orvosi kezelésekre gyógyszerekre?
Bevállalod hogy a következő 10-14 éveben míg él nem mész kollégiumba, albérletbe, több napos nyaralásra?
Bevállalod hogy bármi baj adódik azonnal rohansz vele állatorvoshoz, ha szükséges az éjszaka közepén, akár 100km-ert is míg ügyeletes orvost nem találsz?
Figyelj, elhiszem, hogy nagyon szeretnel mar egy kiskutyat, de en is epp az egyetem miatt mondom azt, hogy ne. Mostmar kivarnam a helyedben, amig sajat eletet kezdek es azt csinalok, amit akarok. Mondjuk en akkor sem vennek kutyat, mert van egy fajtatiszta kutyam meg van egy menhelyi, szemetteleprol mentett kutyam, es latom a kulonbseget. Felreertes ne essek, imadom mindkettot, az eletemet adnam ertuk egyforman, de ezerszer bujosabb, ragaszkodobb egy menhelyi kutya, akinek megkuzdottel a bizalmaert.
Egy kutya 10-20 evre szol, varj meg vele. Ott lesz az egyetem, lehet nem is viheted magaddal, akkor a nagyszuleid nyakara vetted, ha olyan orarended lesz, mint nekem es nem szarod le magasrol, akkor annak is orulni fogsz, ha enni van idod napkozben, nem hogy a kutyara. Ha dolgoznod is kell meg, akkor vegkepp off az egesz tema, annak is orulsz, ha eletben maradsz, nem hogy egy masik leny szuksegleteit kielegitsd, meg a sajatodra se lesz idod (alap dolgokrol vanvan szo, alvas, eves, furdes, pisiles)
Nem hianyzik ez most neked, tudom milyen nehez tudatositani magadban, amikor teljes szivbol vagysz egy kutyusra, de jozan esszel gondold at.
Az lemaradt, hogy az én kutyám most volt beteg.
Ez a számlája:
műtét:50 ezer
infúzió kúra 35 ezer
antibiotikum, fájdalomcsillapító, étvágyfokozó, immunerősítő 25 ezer
speciális gyógytáp havi adagja 10 ezer
orvoshoz hordás költségei 2000/alkalom (most járunk 16 ezernél)
Tehát cirka 100 ezernél tartunk, és még nincs vége, és ez csak egy betegség. Van erre félretett pénzed? Ki tudnád fizetni vagy hagynád meghalni inkább?
Nem az anyagiakkal van a probléma, de szerintem kicsit erős, hogy egyből olyan hangnemben kezdjük a választ, hogy hagynám-e meghalni a kutyát. Ha nem lennének meg az anyagi feltételek egy állatnak, akkor még csak eszembe sem jutott volna, hogy legyen egy.
#5-nek viszont köszönöm a választ! :)
Mármint neked megvannak-e az anyagi feltételek. nem a nagyszüleidnek. És nem, nem erős. Sokan vannak akiknek kell kutya mert cuki, de aztán a legolcsóbb szemét táppal etetik, nem viszik orvoshoz, oltást is csak azért kap mert büntetnek ha nincs, de ha baj van inkább hagyják elpusztulni és szereznek másikat.
Meg nem értek rá egy év múlva beszélni, ha már ott lesz a kutya. Akkor legyen állatod, ha nem hagyod ott, nem csak hévégi gazdi leszel, és a hét 5 napján a nagyszüleid nyakába varrod az állatot.
Egy állat hatalmas felelősség, mind érzelmi, mind anyagi.És nem hinném hogy 18 éves diákként lenne havi 30 ezred egy kutyára(nem úgy hogy a nagyszüleid fizetik)
Szamojéd lakásba??? Ami nyáron a naptól, télen a fűtéstől dögmeleg??
Ráadásul mivel szánhúzó kutya, van napi legalább 3-4 órád, hogy aktívan mozgasd, futtasd? Kizárt.
Arról nem is beszélve, hogy 18 van, valószínűleg elmégy továbbtanulni, lehet, hogy elkeveredsz más városba, párkapcsolatod lesz, összeköltöztök stb.
Én is vágytam kutyára, jobban, mint bármi másra, mégsem engedték a szüleim, jogosan.
Összeköltöztem 23 évesen a mostani párommal albérletbe, 1 hét után már volt kutyám :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!