Hogyan lehet ingnorálni a szülők negatív megjegyzéseit, akik nem fogadják el, hogy valaki nem akar gyereket?
Tesómékról van szó, csak így egyszerűbb volt megfogalmazni a kérdést.
Nos, a nővérem házas, jól élnek, egészségesek, de nem akarnak gyereket semmilyen körülmények között. (Nem kell ítélkezni, ő életük, ő döntésük). Nekem nincs párom, én majd később szeretnék, de az még nagyon nem mostanában lesz, mert még tanulok és dolgozni is akarok.
Lassan ott tartunk, hogy ők ketten szinte semmilyen családi összejövetelen nincsenek ott, pedig szeretnének családozni, mert állandóan ez a téma, anyósa meg sír is, hogy neki sose lesz unokája, nem ezért nevelte fel a fiát, milyen önző dolog, minek dolgoznak akkor. Aztán jött a Budaházy Edda videó, azóta anya is meg van örűlve.
Miért nem lehet egymás döntéseit tiszteletben tartva élni? Teljesen szét esik a család, ráadásul most harag is van, mert a házassági évfordulójukon mondta azt tesóm anyósa, hogy találhat egy másik nőt, még fiatal. Anya meg passzív agresszív. Gyerek képeket mutogat, állandóan ilyeneket mond:"de jó is annak, akinek elég hálás a gyereke, ahhoz, hogy unokát szüljön", arról beszél, hogy hogy rendezik át a keretet, ha már meglesz a kicsi, apám csöndben van, nem szól bele, egyetlen csípős megjegyzése volt, mégpedig az, hogy "akkor minek éltek?"
Na és a baj az, hogy nekem szülinapom lesz, és jó idő van, szerettem volna sütögetni a családdal, de senkit nem akarok kitenni ennek. Mit tegyek? Ünnepeljünk külön? Vagy bírják ki tesómék? Elég feszült a hangulat, pedig régen olyan jó volt :(
Kedves Kérdező és kedves Válaszadók!
Sajnálatos az a feszült helyzet ami kialakult ebben a családban. Talán nem a legjobban kezelik ezt a dolgot a felmenők, de számukra a Ti érveitek lennének a furcsák. Mivel mindenki a saját élettapasztalata alapján tud gondolkodni.
Úgy tűnik, hogy a válaszadók között nem volt olyan akinek felnőtt gyermekei lennének. Nos nekem vannak felnőtt gyermekeim, és mivel számomra születésüktől fogva nagyon sok örömöt, nagyon sok új életfeladatot hoztak, -amitől én is többnek érzem ma magam-, mindennél jobban vágyom rá, hogy ők is átélhessék azt a csodát, hogy kettő emberi sejtből,egy csodálatos gyermekük szülessen, és átéljék mindazt az örömöt amit egy, vagy több gyermek adhat nekik. Gyermeknek gyermek a barátja, ezért én úgy tapasztaltam, hogy több az öröm ahol több a gyermek. Sokan különleges tájakra szeretnének utazni, sokan extrém sportokat szeretnének kipróbálni. A világ annyi mindent kínál megvételre, hogy felsorolni is sok lenne. Ezekre kiadható a munkával megkeresett pénz és egy rövid ideig talán még élvezhető is. A boldogságot nem pénzért adják. Egy-egy szolgáltatást igen, de a boldogságot csak a szeretettel tudjuk "fizetni". Az igazi kihívás ebben a rohanó világban, az igazi megmérettetés, hogy mersz-e felelősen, házasságban élni, mersz-e felelősen gyermeket vállalni? Képes vagy-e Te, egy olyan szülő lenni akivel a gyermekei büszkélkedni tudnak? Na ez kihívás, ez "extrém sport", mert mindenki szeretne jó családban élni. Talán hibásak a kérdező szülei, talán valahogy nem sikerült jó példát adniuk, vagy a megváltozott körülmények túl nagy hatást gyakoroltak a fiatalokra? A tény az tény: fogy a nemzetünk. Ha nem szülnek a Magyarok gyermeket, akkor lehetőséget kapnak a szaporodni képes nemzetek. Ítélkezni azt könnyű, de tenni valamit azért, hogy valami jobb irányba mozduljon, az idő és energiabefektetést igényel. Megéri
jaj "fogy a magyar"...
hüphüp
Majd ha lesz rendes egészségügy, oktatás, nem kell félnie egy nőnek a 20as-30as éveiben egy állásinterjún, hogy nem veszik fel, mert elmegy szülni, meg nem cseszik ki a munkáltató a gyerekessel, meg lesz rendes bölcsőde, óvoda, meg nem kerül a magán orvos milliókba, akkor nem fog fogyni a magyar.
Amíg ez nincs, addig ne várják el, hogy majd edda és társai buta szövege meggyőz bárkit is!
Lénának üzenem, hogy az én anyám 74 éves, és az a véleménye, hogyha újra fiatal lenne, esze ágába se lenne gyereket szülni. Nekem is azt mondja, hogy ha egy csepp eszem van, nem teszem.
Tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek ugyanaz a boldogság a család.
" Az igazi kihívás ebben a rohanó világban, az igazi megmérettetés, hogy mersz-e felelősen, házasságban élni, mersz-e felelősen gyermeket vállalni? "
Ez ugyanolyan marha érvelés, mint pl. a mosókapszulanyelős kihívás, vagy a szakadék széléig tartó gyorsulási versenyek. "Nyúl vagy, Mcfly?"
..és tessék mondani, miért is kellene mindenkinek egy nyakába vett kolonccal elcsesznie az életét?
Vagy egyszerűen csak dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már ön nyakába vette önként a rabigát...?
Közhelyszótárból írtad ezt a sok süketséget?
A sejtosztódás nem nagy kunszt. Még a baktériumok is képesek rá. Még se vág tőle hátast senki.
Az öröm forrása nem kizárólag a gyerekben található meg. Ahogyan te is felsoroltad, azokban a tevékenységekben, de kreativitásban, képzőművészetekben is ki lehet teljesedni. (Sőt! Az alkohol vagy a heroin is felséges mámort biztosít. Azt a fajta örömet semmi más nem adja meg neked.) Ne beszélje be nekem senki, hogy csak gyerekkel teljes az élet, meg hogy gyerek nélkül az élet mit sem ér. Én nem érzem, hogy egy gyerek nagyon hiányozna az életemből, sőt!
>>A világ annyi mindent kínál megvételre, hogy felsorolni is sok lenne. Ezekre kiadható a munkával megkeresett pénz és egy rövid ideig talán még élvezhető is. A boldogságot nem pénzért adják. <<
Krisztust meg a jó istent kihagytad! Az ember nem pénzből él. Nem pénzből taníttatja a gyerekeit. Nem pénzből vásárol kulturális javakat. Ezért nem boldogít a pénz.
Ja, de!
Magyarázd meg a gyerekednek, miért kell a fogadhoz verni a garast. Magyarázd meg neki, hogy „mi miért vagyunk szegények, a szomszéd meg gazdag”, és ha rákérdez, hogy miért nem úgy élsz, mint a szomszéd, akkor találj ki valami hihető kifogást. Mert bár tudatlan, éppen ezért logikából jeles kérdéseket tudnak feltenni. Olyan keresztkérdéseket, amelyre nagyon kínos válaszolni. Magyarázd meg magadnak, hogy akkor vagy boldog, ha nekik mindent megadtál, de magadról lemondasz, elhanyagolt és elnyűtt vagy, mert évtizedeken át nem teheted meg, hogy nyakadba kapd a világot, és leakaszd az agyad a szegről egy kicsit, mert mindig ott az ovi, a suli, a h.lye tanár néni, szülői értekezlet, gyermekorvos, beiskolázás, ez is kell, az is kell, amaz is kell. A gyereknek olyan szükségletei vannak, amire gyerektelenül egy árva petákot sem kell költened. Bocsánat, az életem az enyém, nem másé. A gyerek tőlem független individuum; ha úgy döntök, hogy megcsinálom, az brutális, évtizedeken át tartó kiadással jár. Teszem azt, ha véletlen valami folytán munkanélküli lennék, nyugodtan szorosabbra húznám a nadrágszíjat, és a tartalékaimból akár fél évig is ellavíroznék. Itthon is és külföldön is bárhol. Te viszont nem teheted meg, hogy nem veszed meg a Neogranormont, ha a gyerek se99ét kicsípi a pisi.
>>Az igazi kihívás ebben a rohanó világban, az igazi megmérettetés, hogy mersz-e felelősen, házasságban élni, mersz-e felelősen gyermeket vállalni?<<
Én elhiszem, hogy a szemétdomb alacsony, és abból a perspektívából ez szédítő távlatnak tűnik, de azt kell látni, hogy ez olyan primitív dolog, amit még a legbutább emberek is meg tudnak valósítani, sőt, még az állatok is. Ezer különb „igazi kihívás”-t lehetne felsorolni, amely több kurázsit és eszet igényel. A gyereket ha rosszul neveled, semmiféle következménye nem lesz. Felelősség? Ugyan már! Hacsak nem éhezteted vagy vered halálra, semmi sem történik. Senkit nem hat meg, ha a gyerek elhanyagolt, ha mentálisan visszamaradott, csak mert retardok a szülei. Ha az élet más területén rosszul teljesítesz, belebukhatsz anyagilag és egzisztenciálisan. Nagyon is könnyen.
A gyerekek nemigen büszkék a szüleikre, hacsak a szülők nem csinálnak valami csodálatra méltó dolgot úgy egyébként. A gyerek egyszerűen elfogadja és tudomásul veszi a szüleit. Mire lenne büszke? A gyerek a saját teljesítményére a legbüszkébb. Hányszor lehet hallani egy gyerek szájából hogy te jó anya vagy apa vagy? Sose. Még Brad Pitt sem büszke arra, hogy az apja Brad Pitt, mert neki ő nem egy sztár, hanem egyszerűen „apa”.
>>A tény az tény: fogy a nemzetünk.<<
Na, megérkezdünk a Sunaházy Edda baráti hobbi-gyerekszülő szakkörbe. Először is csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a tény nem az, amiről leírod, hogy tény. Az első kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne: ki nem sz.rja le? A második kérdésre a válasz az elsőre adandó válaszból következik: Akit érdekel, az szüljön helyettem is kettőt! Szülhetsz mindennap. Szülhetsz tizenhármat, mint üknagyanyám. Mire is kapnak lehetőséget a szaporodni képes nemzetek, és mit is jelent ez valójában? Hogy 200 év múlva alaposan megváltozik a Kárpát-medence etnikai összetétele? És akkor mi van? Az élet alapvető tulajdonsága a folytonos változás. Minden megszületik, egy darabig él, majd elpusztul. Egy élőlény, egy nemzet, egy birodalom, egy faj stb. Miközben globálisan az emberek létszáma folyamatosan nő, és öt másodpercenként éhen hal a világon egy gyerek, a gleccserek pedig úgy olvadnak, az óceánok olyan irdatlan gyorsan melegednek, hogy ötven éven belül gyökeres változások következnek be ezen a planétán, méghozzá afféle apokalipszis formájában #mindmeghalunk Kit érdekel, hogy a világ egy légypiszoknyi nemzetének a létszáma aktuálisan éppen stagnál, növekszik vagy csökken? És mit tudsz te személy szerint ez ellen tenni? És mit tudsz az ellen tenni, hogy ott ne szaporodjanak az emberek, ahol nincsenek meg a létfeltételek? Mit tudsz azért személy szerint tenni, hogy ne legyen egy óriási szemétlerakó az óceán? Lfszt se!
Babusgathatod a gondolatot, hogy valami nagyot és felemelőt tettél a nemzetért, amit soha senki nem fog neked megköszönni, mert senkit nem is érdekel.
1Léna
>>Talán nem a legjobban kezelik ezt a dolgot a felmenők, de számukra a Ti érveitek lennének a furcsák. Mivel mindenki a saját élettapasztalata alapján tud gondolkodni.<<
Ezzel azt akarod mondani, hogy vannak olyan korlátolt emberek, akik nem látnak tovább a saját orruknál, és mindenkinek úgy kell élni, ahogy a nála ostobábbak elképzelik?
Az anya élje a saját életét, ne a lányáét. Neki is csak az az egy élete van. Aki babázni akar idős korban is, fogadjon örökbe.
>>Úgy tűnik, hogy a válaszadók között nem volt olyan akinek felnőtt gyermekei lennének.<<
És nincs is semmi jelentősége a kérdés szempontjából.
>>mivel számomra születésüktől fogva nagyon sok örömöt, nagyon sok új életfeladatot hoztak, -amitől én is többnek érzem ma magam-, mindennél jobban vágyom rá, hogy ők is átélhessék azt a csodát<<
Engem végtelen örömmel tölt el a zenélés. Mikor megragadom a basszusgitáromat, mennyei érzés tölt el, és boldog vagyok, ha játszhatom. Ebből következően mindenkit arra kéne biztatnom, egészen a ZAKLATÁSIG, hogy igenis ragadjon basszusgitárt, MERT AZ JÓ? Nekem meg egy csomó embernek jó, egy másik csomónak meg nem jó.
>>én úgy tapasztaltam, hogy több az öröm ahol több a gyermek.<<
Ez logikátlan, hiszen neked VOLTAK gyerekeid, így fogalmad se lehet róla, mennyire lettél volna boldog, ha nem lettek volna. Tehát a tapasztalatod nem jelent semmit, mert nincs összehasonlítási alapod. Vagy van gyereked, és akkor tudod, milyen, vagy nincs, és akkor nem tudod milyen.
>>A boldogságot nem pénzért adják. … Az igazi kihívás ebben a rohanó világban…<<
Közhely közhely hátán. Az ember nem pénzből él. Nem pénzből eteti a gyerekeit. Nem pénzből vásárol kulturális javakat. A te logikád alapján a legszegényebb, éhező gyerekek a legboldogabbak. Ha belegondolunk, a szegénység lehetne egy kifejezett cél is, amire törekedni kell, hiszen akinek semmije nincs, az nem is veszíthet semmit.
Van egy rakás sokkal nagyobb kihívás "ebben a rohanó világban", mint a gyerek fürdetése. Például egy négyszáz fős céget igazgatni sokkal nagyobb kihívás, vagy hosszú lejáratú tőzsdei tranzakciókat lebonyolítani, vagy akár élő embereket operálni úgy, hogy túl is éljék a beavatkozást. És még lehetne sorolni a végtelenségig. Mondtam az elején: ha valaki korlátolt, akkor nem lát tovább a saját szemétdombján, a kis sekélyes és lapos életén. A világ ennél jóval több lehetőséget kínál, és ha te gyáva vagy nem élni vele, attól még másnak örömet szerezhet.
>>Talán hibásak a kérdező szülei, talán valahogy nem sikerült jó példát adniuk, vagy a megváltozott körülmények túl nagy hatást gyakoroltak a fiatalokra?<<
Érdekes, hogy egy rakás kérdés felmerül benned, de az az egy még véletlenül se, hogy a poszt írójának lehetne igaza! Ez egy rettenetesen önző ember felfogása. A "jó példa" az, amit ÉN jónak gondolok, a "helyes út" az, amin ÉN járok, a "boldogság" az, amit ÉN élek meg. És ha valaki nem így gondolja, akkor azzal van baj, véletlenül se VELEM.
>>A tény az tény: fogy a nemzetünk.<<
ÉS???????? Mi következik ebből? Vidd végig a gondolatmenetet, ha már belekezdtél. Az a 20-30 év, ami még neked hátra van, semmilyen hátrányt nem fog okozni. Nekem mondjuk van még hátra 40, ha jól összekapom magam. És akkor mi van? Ha elfogy az egész nemzet, akkor mi van? Van még elég ember a világon, jelenleg 7,6 milliárdnál járunk.
És ha kipusztítja saját magát az emberiség, akkor mi lesz? Megmondom neked: SEMMI. A Föld forog majd tovább. Nem a magyar az egyedüli nemzet, amely megszűnt a történelem folyamán, és nem az ember az egyedüli faj, amelyik kipusztult végül. Aminek kezdete van, annak vége is van egyszer. Mindennek. A Római Birodalomnak is, meg a Magyar Királyságnak, meg a Szovjetuniónak stb.
>>Ha nem szülnek a Magyarok gyermeket, akkor lehetőséget kapnak a szaporodni képes nemzetek.<<
Ki kell hogy ábrándítsalak. Az afrikaiak, a kínaiak meg az indiaiak a Tyeresztyény MAGyar Nemzeth tudta és beleegyezése nélkül is szülnek eleget. Sőt, többet is, mint kéne. És azt se tudják, hogy Magyarország a világon van, de ha tudnák se érdekelné őket, ahogy minket se érdekel Tuvalu meg Buthán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!