Hogy fogadjam el? (Meghalt mamám)

Én sem értem, 1 nap telt el.

Látom nem nagyon tudsz semmit a való életről.

Sajnálom a mamádat. Viszont sajnos ez az élet rendje. Ez természetes, amit átélsz. Ha be tudtál volna menni hozzá a kórházba, talán könnyebb lenne. De talán a mamád is jobban örült neki, hogy nem a kórházban láttad őt utoljára.

Igazából akit szeretünk, az velünk marad örökre. Amikor hiányzik egy ember, nem a fizikai léte hiányzik. Nem a bőrét, a csontját és a szerveit szeretted a mamádnak, hanem a jóságát, a szeretetét, és mindazt, amit ezzel adott neked. A veled töltött időt. Ezek pedig megmaradnak, nem veheti el senki, az elmúlás sem. A nagymamád ugyanúgy veled van most is azáltal, amit adott neked. Azt el kell fogadni, hogy semmi nem tart örökké. Neki ennyi idő adatott közöttünk. Legyél hálás érte.

Idővel a fájdalom enyhül, a temetésig biztosan jobb lesz. Aznap lehet nehéz, de ha a pozitív dolgokra gondolsz, azokra, amit mondott neked, akkor mosolyogj inkább, hogy volt neked. Ha mosolyogsz, amikor rá gondolsz, áldás lesz az emléke. Biztos, hogy ezt szeretné, nem pedig azt, hogy szomorú legyél miatta.

Ezen csak az idő segít, semmi más. Pár nap múlva már jobban leszel.

A temetésen valószínűleg sírni fogsz, legrosszabb esetben elájulsz, ha hajlamos vagy a rosszullétre.

Egy szép ravatalon lesz az urna, körülötte a koszorúk, virágok. Ti, mint közeli hozzátartozók, közvetlenül mellette fogtok állni, a többi résztvevő távolabb.

Szólni fog valamilyen zene, Máté Péter, meg hasonló szomorú számokat szoktak betenni, ami még inkább megríkatja az embereket.

Aztán jön egy néni vagy bácsi, aki elmondja a búcsúbeszédet, idézeteket, versrészleteket, az elhunyt életének főbb eseményeit, mit szeretett, kiket szeretett, elköszöntik tőletek.

Utána a gyászmenet kíséretében (ezek ti lesztek) elviszik az urnát a helyére, nálunk szokás az elhelyezés után 1-1 szál rózsát tenni mellé. Aztán még jön egy rövid beszéd, zene, és ennyi.

Felénk így szokás legalábbis. Nem biztos, hogy nagyon hosszú lesz, de annak fog tűnni. De ne félj attól, hogy esetleg elsírod magad, nem fog senki furcsán nézni, hiszen temetés. Mások is fognak sírni.

Hogy előtte-utána tartotok e valamit, azt a szüleid majd úgyis mondják, nálunk a halotti tor is szokás, ilyenkor a közeli rokonok, közeli barátok számára tartanak egy megemlékezést, többnyire ebéddel vagy vacsorával.

Rengeteg részvétnyilvánítást fogsz kapni, olyankor megköszönöd, puszi, ölelés, akármi. Ha könnyít a lelkeden, akkor nyugodtan ülj le bárkivel beszélgetni a nagymamádról, feleleveníteni az emlékeket, ilyesmi.

Még nagyon fiatal vagy, és nem tapasztaltál még ilyet, természetes, hogy nehéz.

Sajnos, ahogy növünk fel és idősebbek leszünk, egyre több embertől kell búcsút venni, ami sosem könnyű. Akár váratlan, akár hosszú betegség vége, akár idős korban történik, mindig nehéz. De el kell engednünk őket, hiszen az élet sajnos nem tart örökké.

Amíg emlékezel és emlékeztek a mamádra, addig egy része mindig veletek lesz és bennetek fog élni. Ő pedig már egy szép, boldog helyen van. Ha megnyugtat, nyugodtan gondolj arra, hogy egy napon majd újra találkoztok.

Ha a nagymamád hívő volt, akkor gondolj arra, hogy a mennyországba jutott, vagy legalábbis oda fog jutni.

A hívő emberek számára a földi élet csak egy állomás, az igazi cél a halál utáni életben van. Hiányzik nekünk, aki meghal, de ő nem szűnt meg, Istennél van és halálunk után újra együtt leszünk.,

Ha nem hitt Istenben, de jó ember volt (és valahol a szíve mélyén minden emberben van jóság), benne pedig, ha így szerettétek egymást nyilván sok is volt, a kereszények szerint akkor is tovább él, és most Istennél van. Ha te nem is hiszed ezt, talán kicsit vigasztaló, ha elgondolkodsz rajta, hogy vannak, akik szerint ez az igazság.