Meghalt a Papám, holnap lesz a temetés. Nem fogom kibírni. Mit tegyek?
Sajnos a nagypapám már nincs közöttünk. Nagyon sokáig velünk volt,de az utsó félévét már teljes szenvedésben töltötte. Szépen csendben a kórházban ment el.Júliusban veszítettük el Őt. Holnap lesz a temetés. Ritkán sírok,de akkor nagyon. Üvöltök,csapkodok,hüppögök,nem kapok levegőt,pánikolok és nem bírok magammal. Tudom,hogy a temetést nem bírnám ki sírás nélkül. Még egyáltalán nem dolgoztam fel. Mondjuk szerintem nem is fogom tudni. Ő az első családtagom,aki elment. Eddig egy temetésen voltam, az egyik barátnőm apukájáén. Mivel nem ismertem az apukáját,nem annyira viselt meg. A legrosszabb egyébként,hogy egyáltalán nem számítottunk rá,hogy meghal. Ugyanis este 6-kor a nagybátyám bement hozzá,és teljesen jól volt. Evett,ivott nevetett,viccelődött,és 10 órakor jött a telefon... Illetve mégegy kérdés. A Mamám is ott lesz,és szerintem teljesen ki lesz,ugyanis 60 évig együtt éltek,és mostmár egyedül fog. És a Kérdésem,hogy Én is fel leszek zaklatva,de Őt szeretném megnyugtatni. :(
Normális válaszokat köszönöm,kioktató kommentekre nem vagyok kíváncsi,így is elég most ez nekem. Mennek a zöldmancsok a normálisoknak.
Vehetsz be nyugtatót 13 évesen is, és egy temetésen teljesen elfogadott, ha nagyon sírsz. Elvégre közel állt hozzád az elhunyt... Ne félj, ezért senki sem fog téged megszólni.
A Mamádnak egyelőre nem érdemes semmit sem mondani, ezt a fájdalmat sajnos a szavak nem tudják enyhíteni. Ebben az esetben a metakommunikációra koncentrálnék, például érintsd, öleld meg a Mamádat, érezze, hogy vele vagy ebben a nehéz időszakban. Hagyd, hogy kisírja magát, és egyáltalán nem baj, ha te is vele együtt sírsz.
Feldolgozni valóban nem lehet sohasem, de idővel enyhülni fog a fájdalom, és a szép emlékek maradnak meg neked. Megtanulod elfogadni, hogy már nincs veled.
Arra lehet gondolni ilyenkor, hogy boldog életet élt, mert sokan szerettétek.
Most komolyan... ne már, hogy nyugtatóval keljen elnyomni az érzéseket egy 13 éves gyerekben.
Figyelj csináld végig szerek nélkül. Ezek szép dolgok. Ez szép fájdalom, nem baj, ha felzaklat. Ez a búcsúzás a nagyapádtól. Az elszakadás. Ez az időszak különleges, ilyenkor nyitottak vagyunk nagyon érzésekre, a másik személyére, aki elment. Figyelj oda erre. Esetleg írd le magadnak, hogy mi történik benned. Mert később ez enyhülni fog és elfogod felejteni. Meg hallgass zenét. És ezek az alkalmak, amikor meghal valaki, aki közel van hozzánk arra is fókuszálnak, hogy a magunk létével is foglalkozzunk, úgy ahogy a hétköznapokban nincs lehetőség.
Hagyd a nyugtatót. Menj bele bátran és vállald azt, amit ez kivált belőled. Ne úszd meg.
Ha valaki érzékeny típus, akkor az én vagyok. Tehát ne gondold, hogy valami troll, vagy unatkozó kötekedő vagyok. Közel 7 éve itt vagyok. De amikor nekem apum meghalt, nem is olyan régen, nem írtam ide, és ami főleg szembetűnik nekem: ha ennyire kivagy, és normális válaszokat vársz, (én is írtam volna egyébként, őszintén írom), miért bocsátod előre, hogy mennek a ZÖLD MANCSOK? Nekem a leírásod és a zöld mancs előre beígérése valahogy nem áll össze. Bocs. :/ Sokaknak írtam már vigasztaló szavakat itt, de ez most nem tud meghatni, mert ha érted/értitek, akkor nem a zöld mancs a lényeg. Ezt lehagyhattad volna, még együtt is éreznék. Így nem megy, mert a halál és a gyász nem játék.
Egyébként részvétem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!