Meghalt a Papám, holnap lesz a temetés. Nem fogom kibírni. Mit tegyek?

Szia! Részvétem! Én 13 éves voltam mikor apukám meghalt, pont annyi idős mint te most. Akkor a temetés előtt nagyon sokat sírtam, kiadtam magamból,soha nem szégyelltem hiszen a gyás nem az. Érdekes módon a temetésen nem jöttek a könnyek, még mondták is,hogy ez a kislány milyen jól viselte az apja temetését,nagyon erős gyerek,viszont én haragudtam magamra. Haragudtam,mert úgy éreztem,hogy érzéketlen vagyok,vagy nem szerettem őt eléggé amiért nem tudtam ott a temetésén sírni,de nem erről volt szó. Egyszerűen a szervezetben olyan biokémiai folyamatok zajlanak le ami minden emberber máshogy érvényesül,tehát az hogy ki mikor hogyan dolgozza fel ezt az nagyon komplex és nehéz is megmagyarázni. Ebből azt akarom kihozni,hogy bárhogy is érzel most, bármit is gondolsz ne szégyelld és azt sem ha úgy érzed gyenge vagy.

Én is azt mondom,hogy esetleg bevehetsz egy gyerekek által is használt természetes nyugtatót (patikában így kell kérni)temetés előtt,de szerintem azt megbánnád,ha nem mennél el a temetésre. Később amikor már a gyász csillapodni fog lelkiismeret-furdalásod lesz és sajnálni fogod hogy szeretett papád temetésén nem jelentél meg. A család ilyenkor még összetartóbb tud lenni. Egyfajta támaszt adhattok egymásnak, erre a mamádnak is nagy szüksége van. Kitartást kívánok!