Nagymamámat befektessem a pszichiátriára?
Közel egy éve elhunyt a nagypapám, a nagymamám azóta nem a régi. Egyre furcsább és most már az egészségére veszélyes(!) dolgokat csinál.
A mai napon elütötték a macskáját, ezért a 3 kidcicáját akik 4 naposak ő szeretné nevelni. Ma reggelre szereztem tápszert és fecskendőt a kiscicáknak, na meg nedves törlőkendőt, hogy a kismacskák hasát tudja simogatni, hogy a bélmozgást segítse mint mikor az anyjuk nyalja a kölykök hasát.
EDDIG minden okénak tűnt, DE MA azon kaptam a mamát, hogy ő nyalja a kiscicák hasát és a bélsár a szájával érintkezett. Azonnal rászóltam, hogy ezt nem szabad, iszonyatos betegségeket kaphat el. Ő rám förmedt, hogy takarodjak el biztos azt akarom, hogy meghaljanak az ő kicsikéi. Nem csak arról van szó, hogy undorító, de konkrétan a kismacskák bélsara a szájára került és a műfogsorán is láttam apró barnás foltot..
Szerinte ezzel minden rendben, mivel az anyjuk kapott féreghajtót és amúgy is azért halt meg az ő mircikéje, mert elütötték nem volt beteg.
Félek, hogy előbb-utóbb, valami bajt okoz magának. Kikönyörögtem, hogy a héten, nála alhassak már félek egyedül hagyni. Időnként azt hiszi rám, hogy az anyám vagyok (az-az az ő lánya)
78 éves, főzni sütni szokott még de azokat is odaégeti, vagy félbe hagyja. Pl a fánkot kisüti de az utolsó adagot az olajban hajgya. Lezárja a gázt majd 1-2 órára rá kiveszi és megeszi.
Minden segítséget agresszívan visszautasít. Azért engedte, hogy nála aludjak mert elhitettem vele, hogy nincs haza buszom. 25 percre lakom tőle és autóval jöttem.
Trollok kíméljetek tényleg komolynak érzem a gondot, és aggódom.
23/L
Nekem is nagyim demens, anyukám van vele (ő is dolgozik még, tesókat nem érdekli). Én sajnos nem tudok sokat segíteni, mert saját családom van 2 kisgyerekkel, mi is dolgozunk a férjemmel. Amikor anyu dolgozik, ápolónő van vele, sok pénzért (ki tudjuk fizetni). De már anyu is kezdi belátni, hogy nem bírja már sokáig. Lassan mamónak is otthont kell keresni.
Nem fogod te sem bírni, másrészt meg nem áldozhatod fel a fiatalságod. Ugyanis a demensek nagyon sokáig elédegélnek a maguk kis világába, szellemi leépülés mellett persze. De amíg fizikailag bírják, addig elvannak. Rokon már vagy 10-12 éve demens, eddig a férje nagyon hűségesen ápolta, de már ő sem bírja, azt mondta, keres otthon. Kitartást kívánok neked.
Mindenképp konzultálj családsegítővel, Magad miatt is!
Meg nekünk gyorsan kellett hely, mert leégett a lakása, ott nem maradhatott, és 1 nap alatt talált neki helyet a családsegítő. Így is adminisztráció miatt 1-2 hét volt még, míg beköltözhetett, meg mi is be kellett rendezzük az otthonban a szobáját, venni neki dolgokat, amiket ott kértek. Pl. a ruhájába monogramot kellett varrni, stb.
Naponta, kétnaponta meglátogattuk, azért is, mert nem 100%-os az ellátás sem, nagyon szegényes vacsorákat kaptak például. Az is elég nehéz, hidd el, utánajárni, hogy mindenki megfelelően végzi-e a munkáját ott, befizetni, berendezni, 2 órát rászánni az együttlétre. Ez több törődés, mint ami kétéves gyerekekre kellene, ha kettő lenne belőlük otthon.
Van, akinek javul az állapota és akkor hazaköltözik.
Van bent mentálhigiénés szakember, meg társasága van, programok is vannak, orvos is van, nővérek is vannak, ápolók. Az is leépítheti az embert, ha csak magában van otthon évszámra. Nem mindenkinek egészséges a remeteség. Ő ugye már vásárolni se jár, se postára...
Állandó délelőttös vagyok hétfőtől péntekig, irodai munka..
A héten betegbe voltam.
Nem adjuk elfekvőbe a mamát.
Nem kell "elfekvőbe" adni, vannak igazán jó otthonok, idősek számára. Ahol szakképzett a személyzet, figyelnek rá, és korabeliekkel lehet. Mert valószínűleg az egyedüllét sem tesz neki jót...
A mi családunkban is ez volt, mikor a dédimama meghalt, rá pár hónapra tata is elkezdte ezeket csinálni... A végén már 0-24 mellette volt mama (a lánya), mert olyanokat csinált, hogy begyújtott a nyár közepén, meg kipakolta az összes ruháját az ajtóba, hogy ő költözik, és jönnek a vevők a lakásba mindjárt. De olyanra is volt példa, hogy az éjszaka közepén elindult a piacra. A végén már mama sem bírta ezt az egészet, hogy a szeme előtt épül le az apja. Pedig ő egész életében az egészségügyben dolgozott, látott már egy két dolgot és nem is huszonéves volt... Mert valljuk be, ez nem a te feladatod lenne, hogy lemondj mindenről a mama miatt.
A lepontozott 62-es vagyok. Saját tapasztalatból beszélek. Mindkét nagyszülőmet ápoltam, + eü-i, szociális vonalon dolgozom. Sokan gondolják úgy, hogy nem adják sehova a hozzátartozójukat, ez érthető, de ekkor még fogalmuk sincs mi vár rájuk valójában. Otthon gondozni valakit számtalan összetevője van, a munkaidőn, anyagiakon túl. Ha valaki a bentlakásos melett dönt, az is érthető, és
egyáltalán nem elítélendő. Sok betlakásosba a
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!