Havonta 1x a nagyszülőknél?

Nem mentek és kész.

Nehogy már ti rohangáljatok a babával csak mert ök lusták.

Eleve nevetséges, hogy még meg sem született a gyerek, de már előre betervezitek, illetve beterveztetik veletek kb. az egész hátralevő életeteket.

Micsoda ostobaság ez, hogy minden hónapban kötelező jelleggel 1 hétvége az egyik nagyszülőknél, meg 1 hétvége a másikaknál? Na ne.

Majd minden hónap végén írjátok egy nagy határidőnaplóba a következő havi tervezetet, hogy melyik hétvégén hova mentek? Így fogtok élni mostantól?

Ez viccnek is rossz. Szépen éljétek a SAJÁT életeteket, ahogy nektek tetszik, és amikor éppen ráértek és van kedvetek, akkor bejelentkeztek a szülőkhöz és mentek, vagy pedig ők hozzátok.

De nem kötelező jelleggel, beosztva, mintha munka lenne... Úristen.

Majd elfogadják a helyzetet. Ugyan mit tehetnének? Külön család vagytok, külön élettel.

Nem értem, mi ez az "elvárás-dolog" a nagyszülők részéről. Nem kell mindenbe beleszólni, a másik nyakára járni... Biztos vagyok benne, ha segítség kell, szólni fognak a gyerekek. De, hogy állandóan ott alkalmatlankodjanak. Ha újra kezdhetném, biztos a legelejétől meghúztam volna a határokat. Akkor nem ült volna apósom órákat itt várni, hogy felébredjen végre az unokája. Hozzáteszem, sajnos egy utcában lakunk, így ez napi szintű volt... Nagyon is megkeseríthetik az ember életét. Nem másnak szülünk gyereket, nem a nagyszülőnek szüljük. Még mielőtt valaki megjegyezné, nem kértem tőlük soha, semmilyen segítséget, mert Anyósom még egy pelenkát se tud kicserélni és a fél éves gyereket diós csigával akarta etetni és hasonló szépségek....

Szerintem teljesen jó a ti elképzelésetek.

Anyukámék kocsival 1 órára laknak, náluk havonta egy hétvégén vagyunk, szombat kb. ebédidőre érünk oda, és vasárnap estefelé indulunk haza.

Anyósék pár száz méterre laknak, így velük sokkal gyakrabban találkozunk. Van hogy Anyós beugrik 1-2 órára unokázni, vagy éppen a dédi, vagy sógornőm...vagy akár egyszerre több is a felsoroltak közül, de egész napra, ebéddel mindennel együtt hozzájuk is csak havonta egyszer megyünk át.

Nekünk teljesen jó így, és szerencsére nekik is. Én sem akarnék minden hétvégén menni, bármennyire is szeretem őket.