Lehetséges az, hogy az anyósom sajnálja az anyukámtól a kislányomat?

Anyósodnak nincs joga megszabni, hogy mennyit találkozzatok a szüleiddel, és kitől kérj tanácsot, segítséget. Kisebb-nagyobb mértékben igen sok családnál előfordul a "nagyivetélkedő", nálunk is volt, a tesóimnál is. Mi úgy oldottuk meg, hogy pl. az ünnepeket, szünidőket igazságosan felosztottuk, le is egyeztettük, mikor hová megyünk, egyebekben is igyekeztünk egyensúlyt tartani. A szüleimmel egy városban lakunk, úgyhogy anyósékhoz általában több napra mentünk, viszont én az anyámat is leszoktattam a napi látogatásról, arról, hogy csak úgy beugrik, mert épp arra járt. A tesóméknál pont fordítva volt, ők messze laknak, ott anyóst kellett finoman leépíteni.:-) Akárhogy csinálod, jó eséllyel akkor is marad féltékenység, ha a mama ilyen típus, de azt nem kell felvenni, egyszerűen ereszd el a füled mellett. A gyerekedet ti nevelitek az apjával, nem a nagyik.

Ezt a felajánlást, hogy menj vissza melózni, erősen megfontolnám. Jó dolog, ha a gyerek az otthonában, szerető környezetben van, ha kell a pénz és ezért mennél vissza, oké, de ha megteheted, hogy otthon maradj még egy évet, akkor inkább ne élj anyós ajánlatával. Kétévesen már mehet közösségbe, főleg, ha szép fokozatosan hozzászoktatod, ha nem muszáj, inkább ne vond be ennyire a mamát. Vigyázhat rá eleget majd szünidőkben, vagy könnyebb betegségek idején.