Ha hugomnak külön főznek, akkot miért csodálkoznak, ha én nem eszek belőle?

Arról szól az egész, hogy mindig azt éreztem, hogy a hugomat jobban szeretik. Szavakkal mind mondják, hogy nem. Ma egész nap cirkusz van, soha nem szerettem a főzeléket, de mivel nem volt más, megettem. Az utóbbi időben azonban tesómnak külön főznek( ma is), amit neki főztek, azt én is szeretem, de persze 1 főre lett főzve. Így azt mondtam,hogy köszönöm, de nekem nem kell a főzelék, ha nem tudtak rám gondolni.

Nagyanyám azóta őrjöng, meg veszekedik itt velem, hogy itt nem lehet semmit főzni.

Most meg én vagyok a rossz. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha magamnak főzök, akkot meg az a baj, hogy miért, ha meg más főz, akkor meg azt főz, ami nekem úgyse kell.