Miért vár el magyarázatot folyton?

Mamámról van szó, akivel együtt élek. Ha a megszokotthoz képest túl korán/későn fekszem vagy kelek, plusz még néhány esetet ideértve, mindig szóvá teszi, és várja a magyarázatot. Pár példa, hogy el tudjátok képzelni:

1) Későn fekszem és másnap reggel: "De kialvatlanok a szemeid!" Ennyit mond, és addig állja el az utam kérdő tekintettel, míg nem adok valami magyarázatot.

2) Hamarabb érek haza valahonnan: "Ilyen korán itthon vagy?!" Ugyanúgy követ, mintha beszámolóval tartoznék neki. Egy "igen" nem elég válasz. :/

3) Ha később érkezem: "Mit csináltál, késett a vonat?" Kénytelen vagyok válaszolni valamit.

A dolgaim általában nincsenek időhöz kötve, se az egyetem, se a melóm, se a házi munka, úgyhogy elég változatosan kelek, fekszem vagy megyek el itthonról. Nem egy hatalmas probléma, csak kissé idegesítő ez a számon kérés, holott nem zavarjuk egymást semmiben, anyagilag is függetlenek vagyunk egymástól. Nem a féltés miatt csinálja, ez is biztos, hiszen nincs köztünk szeretet, csak megszokás.

Apám semmiben nem kér számon, pedig, ha úgy nézzük, ő a szülőm, több joga lenne hozzá.

Amikor azt mondtam mamámnak egyszer egy kérdésére, hogy lefeküdtem valakivel, a srác lakásáról jövök, cseppet sem hatotta meg, másnap folytatta a kérdezősködést, hogy mit miért stb. :DD

23/N