Szerintetek joggal sértődött meg a nagymama?

Tudom,hogy lepontoztok, de nem érdekel.

Szerintem ebben a történetben nem csak a dédi a hibás...

Ami tényleg kicsit sértő lehet:

Dédi ölébe akarja venni dédunokáját, picik új embertől természetes, hogy elején kicsit tartanak, de ha anyuka közben nyugtatja őket, akkor megnyugszanak.

Ha viszont anyuka azt mondja nagymamájának, hogy most ne akarja babusgatni a dédunokáját, mert az jól meg van, szaladgál, az dédinek eshet rosszul. Sok öreg meg büszke ahhoz, hogy utána még egyszer kérje.

Persze ez esetben is hülyeség, hogy most haragszik a nagymama, de az öregek érzékenyek, nincs más dolguk csak, hogy ilyesmiken rágódjanak. De Ti ne is foglalkozzatok azzal, hogy min töri az agyát. Egy hónapban egyszer hívd fel és kérdezz rá, hogy van-e kedve jönni hozzátok, vagy örülne-e ha meglátogatnátok.

Menet közben kibukott, hogy apukáddal rossz a viszonyod.

Ez az eredője mindennek. Nagymamád abban a nézeteltérésben apukáddal ért egyet, és kerül titeket. Ugyanakkor viszont (mint a nők és az öregek általában) imád megsértődni, és a találkozás hiánya jó alkalom a sértődésre.

Kérdező!

Nekem az a gyanúm, hogy havonta-kéthavonta te teszel föl hasonló kérdéseket. Ezek mögött mindig ott van, hogy apukáddal rossz a viszonyod és ezen nem tudsz túllépni.

Ha viszont ennyire mocorog a lelkiismereted, akkor lehet, hogy jobb lenne, ha megpróbálnál megbékülni vele. Ez nem azt jelenti, hogy igazat adsz neki abban a vitában, ami miatt megromlott a viszonyotok, hanem, hogy nem foglalkozol azzal, amin akkor összevesztetek, és kimutatod feléje a szeretetedet.

Egy másfél éves fejét nem lehet teledumálni.

Ő őszinte, és ha 1. rossz napja van, 2. fáradt, 3. egyszerűen csak leköti más, 4. idegen számára az illető és nem szimpatikus, 5. ezer másik okból egész egyszerűen nem fog foglalkozni a látogatóval, és kész.

A gyerekek ilyenek, és ezt egy közel 80 éves nőnek illene tudnia, és nem megsértődni egy babára. :D

Kifejtem.:

1. Írtad,hogy amikor mentetek,akkor nem volt otthon.

Nem kötekedni szeretnék,csak ha tényleg annyira fontos a dédi,akkor annyiszor megyek át,amíg otthon nem találom. Vagy felhívom,hogy "Szia Nagyi!Mit csinálsz?" és ha azt mondja,hogy semmit,akkor kocsiba ülünk és megyünk,elvégre 10 percre lakik.

2. Azt írtad a testvéredék bohóckodtak a gyerkőcöddel,stb. Hát ezt egy 78 éves déditől ne nagyon várd el. Az ilyen korú családtagok általában csak ölbe veszik,megbabusgatják,csodálják a gyerekeket. Fizikálisan nem bírnak többet.Ráadásul a türelmük sem végtelen ebben a korban. Szeretik,imádják a dédunokáikat,de már nem úgy mutatják ki,ahogy pl egy mama.

Viszont biztosan jól esne neki néha,ha átmennétek és ő tologathatná a kisbicikliben vagy kocsiban.

Nem mondja magától,de erre ne is várj.Eléggé önfejűek az idős emberek ebben a korban.

3. Nem tudom mi van apukáddal,hogy közel 500 napja nem látta a kisfiadat,de szerintem ezt is meg kellene beszélnetek. Ez nagyon nem normális dolog.

És tényleg ne haragudj,tényleg nem bántani akarlak,de Te is elég magadnak való lehetsz. Beleestél abba a tipikus hibába,hogy van a Te kis családod ami szent és sérthetetlen. /Megértem,én is jártam így/ De néha bizony fel kell adnunk a büszkeségünket és nekünk kell nyitni a többiek felé.