Meghalt a nagypapam nem tudom mit tegyek?

Fogadd őszinte részvétem kedves kérdező Nagyon nehéz időszak ez Nektek, sirjatok, nem kell azt titkolni, hogyha nagyon fáj valami. Nehéz lesz a temetés is. Unokahugod belázasodása aggasztó, mindenképp adjatok neki gyógyszert, sokat legyetek mellette, beszélgessetek sokat, sirjatok is.

Mi történt a nagypapáddal, régebb óta beteg volt vagy váratlanul történt? Olyan kis fiatal unokák vagytok, nem lehetett még nagyon idős a papa. A nagypapák tényleg nagyon szeretnek táncolni az unokájuk esküvőjén, dehát ez olyan nagyon kevés nagypapának adatik meg. Hosszu élet kell hozzá és az is, hogy a papa még táncolóképes legyen meg az is, hogy az unoka elég fiatalon házasodjék, ami manapság nem jellemző.

Egyik kis menyasszony ismerősöm a nagymamája kesztyűjét viselte az esküvőjén, úgy érezte, igy még egy kicsit vele van... Az én nagypapám 90 évesen halt meg, három unokája volt, mégse táncolhatott az esküvőjükön, mert egyik se házasodott meg addigra... főiskolára, egyetemre jártunk még.

Őszinte részvétem!!

El tudom képzelni, hogy mit éreztek. Az én nagytatám pontosan egy éve és 10 napja hagyott itt minket, egyik napról a másikra gyakorlatilag. Esélyem sem volt elbúcsúzni tőle, már nem engedtek be a kórházba. Lett volna egy lehetőségem, hogy írjak apumnak aki ott volt mellette vagy üzenjek, hogy mondják meg neki, hogy szeretem de nem tettem mivel hittem benne, hogy még másnap is lesz kihez felkelni. Éjjel háromkor apum haza jött. Mindketten tudtuk az öcsémmel, hogy ez azt jelenti, hogy elment. Ez az amit talán örök életemben bánni fogok. Bár lehet nem úgy tűnik, de szerencsések vagytok amiért még volt időtök tudatni vele, hogy szeretitek. Nekünk az öcséimmel ez nem adatott meg. Mármint nekem még megadatott volna de nem tettem semmit. Azóta mindig megteszem azt amit a szívem diktál mert nem tudom mikor lesz az utolsó alkalom. Halála előtt két héttel láttam kb. és fogalmam sincs, hogy búcsúztam el tőle. Azt sem tudom megöleltem-e, pedig most mindent megadnék egy öleléséért pedig nem rajongtam értük....

Sírjatok együtt, az segíthet. Beszéljétek ki magatokból. Az unokahugodat pedig próbáld megnyugtatni, hogy a nagypapája vele lesz az esküvőjén és mindig a lelkében ott van, tovább él. Tudom mit érez hisz én az enyém halála előtt négy nappal nagy optimistán (még nem tudtuk mekkora baj van) mondtam, hogy még simán megéri azt hogy gyerekeim legyenek...

Kitartást idővel jobb lesz!

14-es vagyok

Ők már egy sokkal jobb helyen vannak, és vigyáznak ránk fentről. Nem tudom miben hisztek de továbbra is lehet hozzájuk beszélni, ez talán segithet Kittinek is. És ők bizonyos módon még mindig munkálkodnak az életünkben, esetleg segítségünkre vannak (ezt tapasztalatbol mondom). Nem hagytak itt minket csak nem érzékeljük őket annyira tisztán mint mikor itt voltak. És igazából ők továbbra is élnek és fognak is hisz már bennünk van belőlük valami... rossz példa de a horuxokhoz tudom a legjobban hasonlítani ezt a "jelenséget"

Kittinek lement a láza?

Ha van kedved beszélgetni írj nyugodtan privibe